Paulo Coelho: Az emlékek és a só

Paulo Coelho: Az emlékek és a só

Reggel 8 órakor érkeztem Madridba. Néhány órát terveztem csak ott tölteni, így nem volt értelme felhívni a barátaimat, hogy találkozzunk. Ezért inkább úgy döntöttem, magányos sétára indulok, felkeresem kedvenc helyeimet. A Retiro Parkban találtam magam, egy padon cigarettázva.

– A maga gondolatai nagyon messze járnak – mondta az idős ember, aki leült mellém.

– Ó, nem, itt vagyok én – mondom –, de egy 12 évvel ezelőtti, 1986-os napra gondolok, amikor Anastasio Ranchal festő barátommal ugyanezen a padon üldögéltünk. A feleségemet, Christinát figyeltük, aki, miután kicsit sokat ivott, épp flamencót táncolt itt előttünk.

– Élvezze az emlékeit – mondta az öregember. De ne feledje, hogy az emlékezés olyan, mint a só: a megfelelő mennyiség kihozza az étel ízét, de ha túl sok sót használ, elrontja azt. Ha egyfolytában a múltban él, a végén nem lesz jelenje, amire majd visszaemlékezhet.”

 

forrás: http://www.befreetoday.com.au