Az előző cikkünkben, amit itt érhetsz el, kiveséztük, hogy jelenleg hogy áll a házasság intézménye, most megvizsgáljuk, hogy a szinglikultúrának mi a múltja és milyen jövő várható.
Eléggé mellbevágó tény, hogy az eddigi statisztikák alapján történő előrejelzés szerint az Y generációtól számítva, a nők mintegy 56%-a várhatóan hajadon életet fog élni. A nemi szerepek lazulásával a nők egyenértékű munkaerővé váltak, ezáltal az egyéni karriertörekvések, és az ezekkel járó kötelezettségek nagyságrendje egyre inkább kiszorítja a stabil, meghitt és bizalommal teli magánélet és párkapcsolat megteremtésének lehetőségét.
Szingliknek áll a világ?
Tudatos választás során az egyéni szükségleteknek tudatában lévő személy inkább választja a karrier lehetőségét, és az ezzel járó anyagi jóllétet, szemben a párkapcsolat nyújtotta előnyökkel. Mindenki számára ismerősen cseng a „Bridget Johns napjója” című film, vagy a „Szex és New York” sorozat. Népszerűségük annak köszönhető, hogy rendkívül emberiek, bemutatják azokat az aggályokat és konfliktusokat, amelyekkel a mindennapokban szembesülünk. Mindenesetre azt tudatosítanunk kell magunkban, hogy így, ilyen formában, a való életben a szingliség nem létezik, vagy csak a társadalom egy nagyon kis szelete számára elérhető. A növekvő követelmények, és a rohamosan halmozódó stressz következtében a kiegyensúlyozottság, a harmónikus életmód, és a teljességgel működő személyiség elérése egyre nehezebbnek látszik. A stabil párkapcsolatnak viszont az együtt töltött minőségi idő, és a személyes jóllét hosszú távon elengedhetetlen tényezői, máskülönben torzult, esetleg függőségen alapuló kapcsolat jön létre. Az sem ritka, hogy a szülői minták, és a nevelés során kialakult nem megfelelő kötődési típus teszi inkompatibilissé az egyént a hosszú távon egészségesen funkcionáló párkapcsolatban való működésre.
Miért nő a népszerűsége a házasság intézményén kívüli együttélési formáknak? Merre halad a világ?
A tudatosan meghozott döntéseket, amelyek a karriert és az anyagi jólétet helyezik előtérbe, szemben a családalapítással és párkapcsolattal, már említettem. De vannak olyan okok is, amelyek felülírják akaratunk ellenére a törekvéseinket. Ilyen jellegzetes tendencia a kamaszkor kitolódása a 20-as évek közepére, ami kéz a kézben jár az identitáskeresés krízisének meghosszabbodásával. Ez azzal jár, hogy a „kamasz” anyagi függésben él szüleivel, és gyakran megesik, hogy velük él egy háztartásban akár a 20-as évei végéig. Ez természetesen az önállósodást is nagy mértékben akadályozza, és maximum a látogató párkapcsolat formájában teszi lehetővé az intim kapcsolat létesítését.
A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének felmérése alapján megállapítható, hogy a 25-35 év közötti nők nagy része rendelkezik diplomával, vagy éppen a diploma megszerzésén dolgozik. A karrier építése mellett a tanulmányok befejezése önmagában is nehézkes, ami a harmonikus együttélést nehezíti, és az ehhez szükséges minőségi időből jelentős mennyiséget vesz el.
Végig gondolva korunk jelentős akadályait a hosszú távú, vagy akár életre szóló párválasztással kapcsolatban, sajnos azt kell mondanom, hogy „nem fest jól a kép”. Rengeteg magányos embert az elkeseredettség és a kétségbeesés sarkall arra, hogy belemenjen egy rossz kapcsolatba a szingli lét elkerülésének érdekében, vagy csupán amiatt, mert intimitásra és egy társra vágyik. Azt ilyenkor nem is mérlegeli, hogy amennyiben a kapcsolat „csődöt mond”, a bele áldozott energia, és a szakítás feldolgozására szentelt idő csak még inkább rontja a helyzetet. Sajnos sokunkat elvakítanak azok az ideálok, amiket magunkban képzünk, és amelyeket előszeretettel húzunk rá egy felbukkanó potencionális jelöltre.
Nem árt tisztában lenni önmagunkkal, és szükségleteinkkel, mert ez talán segít a tisztánlátásban. Fontos önmagunk tisztelete, és ezáltal azoknak a céloknak a szem előtt tartása, amelyeket nem kötünk másik személyhez, hanem amelyek a saját önmegvalósításunkat, személyes jóllétünket szolgálják. Hiszen egy egészséges kapcsolat több annál, hogy a másik megtartását helyezzük előtérbe. Fontos a stabil önbizalom, az egészséges énkép, a határozott célok ismerete, és a saját identitás kibontakozása. A teljességgel működő személyiség ugyanis biztos prediktora a hosszú távú, egészséges kapcsolatoknak.
Felhasznált irodalom:
Központi Statisztikai Hivatal: Családtípusok és párkapcsolati formák változása a népszámlálási adatok tükrében. (2014) Statisztikai Tükör. VII. évfolyam, 115. szám
Az intézményesített házasság válsága. (2016-06-03) http://www.szatmar.ro/Az_intezmenyesitett_hazassag_valsaga/hirek/23837
A házasságnak befellegzett? (2015.06.05.) http://hvg.hu/plazs/20110208_elettarsi_kapcsolatok_hazassag
Központi Statisztikai Hivatal: Népmozgalom 2014. (2015) Statisztikai tükör. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepmozg/nepmoz14.pdf
