Valóban haladunk a korral? 1.rész

A házasság intézménye merre halad? Vajon milyen kilátásaink vannak a jövőre nézve? Monogámia, normák, szabályok, erkölcs, csoportnyomás. Valóban haladunk a korral?

Haladunk a korral

Monogámia, normák, szabályok, erkölcs, csoportnyomás. Fogalmak, amik gondoskodnak arról, hogy folyamatos dilemmák kísérjék mindennapjainkat. Az elmúlt évtizedek különböző alternatívákat sorakoztattak fel az évezredes nagyságrendű múltra visszatekintő házasság hagyománya mellett. A változó kor, változó szellemiséget és szabályrendszert hordoz magában, valamint a lehetőségek hatalmas tárházát kínálja. Ma már árnyaltabb a kép, mint évszázadokkal ezelőtt. Az egyén szabadsága, érzelmeinek fontossága megnőtt, az elköteleződés és felelősségtudat fogalmának népszerűsége viszont sajnálatos módon csökkent, míg a „kerülőutak” népszerűsége napról napra nő.

Az 1960-as évektől egyfajta gondolkodásbeli változás figyelhető meg a házasság fogalmával kapcsolatban, illetve a család, mint a társadalom építőköve is új keretek közé került. A különböző család-típusok más és más személyiséggel rendelkező gyermekeket neveltek fel, és mivel a hagyományos nagycsalád, és a családi hagyományok keretei lazultak, generációról generációra csökken az életre szóló elköteleződést folytatók száma. A promiszkuitás jelensége felütötte fejét, vagyis egyre több fiatal sodródik bele a kötődés- és érzelemmentes, gyakori szexuális partnercserébe. Ugyancsak sokak a munka elkötelezett híveivé válnak, és választják az egyedüllétet a párkapcsolat helyett. Sajnos a belső értékek szerepe is csökkenni látszik, szemben a külsőségekkel, és a média, illetve a szépségipar virágzása, és egyre elérhetőbbé válása is azt vonja maga után, hogy egyre többen vesznek bele ebbe az illúzióba, és hagyják maguk mögött a belső értékeket. Ezáltal szinte lehetetlennek tűnik a mai fiatalok számára, hogy elköteleződjenek egy adott személy mellett. Sok tényező játszik tehát szerepet abban, hogy a monogámiára, és a felelősségteljes, őszinte, és bizalommal teli párkapcsolat valószínűsége drasztikusan csökkenjen. Sajnos egy 2000-es felmérés alapján elmondható, hogy Magyarországon 1000 házasságkötésből 5-600 végződik válással, és ez az 50-60%-os arány a KSH adatai alapján azóta sem javult. Akkor jelent meg először az együttélés, mint párkapcsolati forma, amikor a válás jelensége „divatba jött”.

Valóban haladunk a korral? 1. rész

Partnerkapcsolat csupán látogatással?

Úgy gondolom, hogy napjainkban már csak azért is jellemző ez az alternatív megoldás, mert a szükségletek és a normák változtak. Nem kell nagyot ugranunk az időben ahhoz, hogy lássuk, mennyit változott a világ az elköteleződés tekintetében. Hazánkba viszonylagos késéssel köszöntött be ez a fajta kapcsolat, csakúgy, mint a normák és a keretek lazulása. A drasztikus életmódbeli változás az Új Világban és a nyugati kultúrákban indult meg elsőként, ahogy gyorsult a munka világa és nőtt a vele járó kötelezettség.

A munkamánia és a pénzhajhászat az értékek felbomlását eredményezheti, hiszen a munkával töltött idő megnövekedésének következtében a magánéletre fordított személyes erőforrások mennyisége csökken. Továbbá a munkahelyi stressz is hozzájárul, hogy a nap közben felgyülemlett feszültség a nap további részére, és az abban résztvevőkre nyomja rá bélyegét. A rohanó életmód, az étrend elszegényedése, és a sportra, feltöltődésre fordítható idő csökkenése is tovább növeli a napról napra magunkban hordozott stressz mennyiségét. Ezek az elkerülhetetlen tények véleményem szerint hozzájárulhattak ahhoz, hogy a hosszú évek során átalakulni látszó munka világa olyan következményeket vonjon maga után, amik elmagányosodáshoz, az intim szféra határainak kitolásához, és az egyedül élés igényének megnövekedéséhez vezethettek, szemben a közös háztartás vezetésével.

Valóban haladunk a korral? 1. rész

Cikkünk folytatását itt olvashatod: Haladunk a korral? 2. rész