Bullshit az évtervezés?

Január közepe van, sokak szájából már biztosan elhangzottak az újévi fogadalmak akár a magánéletben, akár a munka világában. Az sem kizárt, hogy vannak, akik egy részletesebb évtervezésre is rászánták magukat, egy tudatos vezető pedig már a 2022-es üzleti célokat is lefektette. Ugyanakkor biztosak vagyunk abban is, hogy rengeteg ember fejében megfogalmazódott már: az évtervezés, az újévi fogadalom bullshit. Sokan valószínűleg éppen ezért már fel is hagytak vele.

Miért tűnhet bullshitnek az évtervezés?

Az évek alatt nagyon sok rossz tapasztalat összegyűlhet az újévi fogadalmakkal kapcsolatban. Ezt kutatások is bizonyítják, úgy találták ugyanis, hogy az újévi fogadalmak 90 százaléka egyáltalán nem teljesül. Tréneri, szervezetfejlesztő, felnőttképzési tapasztalataink alapján az alábbi okok azok, amelyek miatt sokszor meghiúsulnak a fogadalmak és amik miatt az emberek felhagynak a fogadalmakkal.

Külső nyomás

A tervek egy része külső nyomás miatt fogalmazódik meg. Ahogy összehasonlítjuk magunkat másokkal rájövünk, hogy miben vagyunk mások, megítélésünk szerint rosszabbak. Például, ha körbenézünk, csupa vékony, izmos embereket látunk a reklámokban, ami miatt 2022-re megfogadjuk: lefogyok. Ám ez valójában egy külső összehasonlítás eredménye, amíg nincs rá belső motivációnk, nem fog történni változás.

Nincs elég belső motiváció, nincs elég nagy szenvedésnyomás

A fogyásos példánál maradva tegyük fel, hogy van némi plusz kilónk is. Nem sok, a régi ruháink többségébe még beleférünk, amibe meg nem, azok már úgysem divatosak. Lépcsőzni ugyan már nehezebb, de szerencsére mindenhol van lift. Bár a valódi probléma, a túlsúly észlelése már megtörtént, így kialakult némi belső motiváció is, ám a probléma még nem olyan nagy, hogy a változásra késztető szenvedést okozzon. Persze van, aki sikeresen ráveszi magát már kisebb szenvedésnyomás hatására is a változtatásra, de van, hogy nincs meg ez a tudatosság, így a fadalom elveszik a homályban.

Régi automatikus szokások hatalma

Nem könnyű felhagyni a szokásokkal, és megváltoztatni az évek alatt kialakult rutinokat. Biztonságot, stabilitást, kényelmet adnak, a változás pedig felrúgja mindezt. Ha a kezdeti lendület meg is van, kellő belső motiváció hiányában a régi szokások könnyen visszahúzhatnak. Ennek tipikus megjelenése, ha nagy elhatározással megvesszük a januári kondibérletet, ám a heti öt edzés lassan egyre kevesebbre csökken, mert kifogásokat találni a legkönnyebb és nehezen mondunk le a kényelemről.

Túl nagy változás kitűzése, realitások elvesztése

Nyárra 90 kilóról 45-re fogyok. Vonzó cél, de ha nem is teljesíthetetlen, akkor is túlzás, a legtöbb esetben nem reális, vagy csak önsanyargatással érhető el. A túl nagy változás ijesztő, az érte való küzdés könnyen az ember kedvét szegi. Ha a célkitűzéskor valaki elveszíti a realitásokat a szeme elől, az szinte garantálja a kudarcot. A túl nagy változás kitűzése egyébként egy védelmi mechanizmus, az elérhetetlen cél valójában egy előre gyártott kifogás a borítékolt kudarc ellen.

Önsanyargatás

Az előző példára rákapcsolódva bátran kijelenthető, hogy a tartós önsanyargatás sem segíti a célok teljesülését. Rövid távon talán beválik a tartósan kevés alvás vagy evés, a nagyon szigorú napirend vagy diéta, de hamar az ember kedvét tudja szegni. A folyamat szépen kirajzolódik: a külső nyomás miatt hiányzik a saját, belső motiváció. A külső nyomás túl nagy elvárást támasz, emiatt nem reális cél kerül kitűzésre. Ez hirtelen nagy változással jár, ami felborítja a megszokott rutint, az önsanyargató új szokások pedig végleg megpecsételik a cél elérésének bukását.

Ugye, mennyi mindenen bukhat el az újévi fogadalom? Tulajdonképpen megértjük, ha ezek valaki kedvét szegik, mi ugyanakkor mégis fontosnak tartjuk a tervezést. Követező cikkjeinkben egyrészt megmutatjuk, mi segíthet abban, hogy jól tervezzünk és ezáltal könnyebb legyen el is érni a célunk, másrészt el is mondjuk, miért nagyon fontosak a tervek az ember életében.