Blog | Vista Verde oktatási stúdió

Elindult a könyvklubunk! – Téged is várunk!

Miért van az, hogy a sikeres emberek az utolsó pillanatig halogatják a teendőiket? A szegények mindig szegények maradnak?

„Miért van az, hogy a sikeres emberek az utolsó pillanatig halogatják a teendőiket?

A szegények mindig szegények maradnak?

Mi az oka, hogy bizonyos szervezetekben állandó tűzoltómunka folyik?

Miért olyan nehéz a magányosoknak új kapcsolatot létesíteni?

Első pillantásra nem sok összefüggés fedezhető fel e kérdések között. Ám Sendhil Mullainathan és Eldar Shafir bebizonyítja, hogy mindegyik probléma abból a gondolkodásmódból fakad, amelyet a szűkösség kényszerít ránk.

A szűkösség mindenkiben, akinek a szükségesnél kevesebből kell gazdálkodnia, hasonló mentális állapotot idéz elő. A viselkedéstudomány és a közgazdaságtan legújabb kutatási eredményeit felhasználva a kötet szerzői feltárják, miképpen szűkítheti be látókörünket és torzíthatja döntéseinket az az állapot, amikor a kelleténél kevesebbel rendelkezünk pénzből, élelmiszerből vagy időből.

Ha rászánjuk magunkat, és a szűkösség által meghatározott stratégiák jegyében kezdünk gondolkodni, elégedettebben és sikeresebben szállhatunk szembe a modern élet kihívásaival.”

A könyvről

A szerzők új megvilágításba helyezik szegénység és az elfoglaltság kérdésköreit. Kísérleteik alapján úgy tűnik, bármilyen szűkösség – idő, pénz, kalória – megváltoztatja gondolkodásmódunkat, és ez jó eséllyel hozzájárul ahhoz, hogy benne is ragadjunk a szűkösség állapotában.

A szűkösség pszichológiája

Könyvklubunk első bemutatott kötetének szerzői: Sendhil Mullainathan · Eldar Shafir — Sendhil Mullainathan · Eldar Shafir- a szerzők

Időtartam

1,5 – max. 2 óra, ebből max 45 perc lenne a könyv tartalmi ismertetője, előtte egy kis ismerkedés, bejelentkező kör, utána pedig beszélgetés, hogy kinek milyen gondolatai támadtak, milyen párhuzamokat vélt felfedezni.

Időpont és helyszín

Szeptember 28. 18:00 Vista Verde Oktatási Központ 1085 BUDAPEST, JÓZSEF KRT. 37-39., IV. EM. A részvétel ingyenes!

Előadó

Lózsa Rita PhD, biológus, life coach (Vista Verde)

Kinek lehet érdekes és miért?

Coachoknak és egyéb segítőknek, és mindenkinek, aki volt már pénz/időszűkében. Az ismeretek segítséget nyújthatnak a perspektívaváltáshoz és tudatosításhoz mind a coaching, mind saját életünk során. A szerzők megközelítése egyben inspiráló és empatikus.

Ha kérdésed van, keress bátran:

Hevesi Lia

Munka – és szervezetpszichológus +36 20 330 71 75 liahevesi@vistaverde.hu

Coaching vs. Pszichológia – Hol vannak a határok?

A pszichologia és a coaching folyamat összehasonlítása röviden.

Vajon van-e olyan, akit ma így vagy úgy, ne foglalkoztatna a pszichológia? Őrült egy világban élünk, ahol mindannyian szomjazzuk a lélek jelenlétét, és a másikról, mások viselkedésének hátterében megbújó okokról, saját önismeretünkről való releváns tudást. A miért-ek száma exponenciálisan növekszik, miközben a valódi válaszok elmaradnak, hiszen sok esetben maga a cselekvő sem érti, mit miért tesz. Vicces, hogy most írom le sorozatban harmadszor a Miért kérdést. Miért is vicces ez? Mert a jelenlegi témám a pszichológia és a coaching közti különbség, és aki rendelkezik némi tudással a coaching elméletét illetően, az pontosan tudja, melyik az a kérdés, ami tiltólistás egy coach szemszögéből. Szerintem mindenki kitalálja, melyik kérdésre gondolok! 😉

A cikk megírása iránti igényem egyenesen a Life Coach képzés keretein belülről fakadt. Ugyanis a coaching határterületei izgalmas témaként szerepeltek az egyik napon. Pszichológusként bevallom, szomjazom a kézzel fogható különbségek sorba vételére, hogy tisztán lássam a területek közti határokat, és úgy gondolom, nem vagyok egyedül ezzel az igénnyel. Így most a teljesség igénye nélkül kérlek, fogadjátok szeretettel azokat a legfontosabb hasonlóságokat és különbségeket, amiket csokorba szedtem számotokra. Nem mondom, nyithatnék még ennek a témának külön fejezeteket, de hogy ne vesszünk el a részletekben, a legmarkánsabb szempontok mentén haladnék első körben.

Néhány szóban a coaching történetéről és definíciójáról

A 70-es évek Amerikájában fogalmazódott meg először az igény, hogy a munkavállalókat vezetőik célirányos szakmai, motivációs és személyiségbeli szempontok szerint fejlesszék, majd később kiterjedt az új vezetők mentorálására és a karrierfejlesztésre is. Innen, és Tim Gallwey (1975) tenisz analógiájával karöltve indult tehát útjára a coaching, azaz (a magyar tanácsadás kifejezés nem épp helytálló, ha a coaching kereteit vesszük alapul) ez a segítő hivatás. A coaching „olyan tanácsadó tevékenység /tanácsadási folyamat/, amely sajátos eszközeivel az egyén önálló feladatmegoldását segíti elő, támogatja – akár az érintett személy (érintettek) ismereteinek kiegészítésével is – és elvezeti az optimális döntéshez, célja megvalósításához az egyént (az egyéneket).” (Dr. Poór Ferenc, 2007).

Néhány szóban a pszichológia történetéről

Öngól! Évek hosszas munkája tökéletesen elég volt arra, hogy ne tudjak róla nyilatkozni néhány szóban. Ha most mégis neki futok, akkor azzal kezdem, hogy „ahogyan már a görögök is megmondták”… Ugyanis a történeti visszatekintés Arisztotelészig nyúlik vissza, akinek tipológiai rendszere jelentős inspirációt jelentett a jövő nemzedékei számára. A követezőkben bemutatott pszichológiai irányzatok jelentős állomásai a történeti térképen. Ma Magyarországon Budapesten ( itt 3 egyetemen BA/MA szinten, és plusz a BME-n Msc szinten oktatják), Debrecenben, Pécsett és Szegeden oktatják. Barátunk, a Wiki szerint „ A pszichológia vagy lélektan az emberi lényekhez tartozó gondolkodással és viselkedéssel foglalkozó tudomány.” Hivatalosan 1879-re teszik a pszichológiának, mint tudománynak a megszületését, amelyet Wilhelm Wundt munkásságával hoznak összefüggésbe. Wundt a kognitív pszichológia előfutáraként a percepció és figyelem tanulmányozásával, és pszichofizikával foglalkozott.

Irányzatok pszichológiában és coachingban:

Coaching irányzatok	Megnevezés	Pszichológiai irányzatok
Ahogy a neve is sugallja, fókuszban a megoldás. Ennek érdekében, egy konkrétan megfogalmazott cél kitűzésével keres megoldási alternatívákat. Ezeket mind az egyén erősségeire építi. Mottója, hogy mindenkiben ott van a megoldás, aminek vezére a „hogyan”, és nem a „miért”.	Megoldásfókuszú coaching	Humanisztikus irányzat alapkoncepciója, hogy minden egyént a saját szubjektív világának a szemszögében kell látni, az ő saját erősségeit kell felfedezni. Ebből ered tehát a megoldásközpontú pszichológia, amely elsősorban az egyénre épít, nem pedig sémák szerint halad.
Abban az esetben, ha egy adott területen diszfunkcionális az egyén, akkor a coach a frusztráció forrását igyekszik jobban megvizsgálni, akár a tudatalatti rétegek felderítésének segítségével. Főleg a vezetők beosztottakkal való kapcsolatának fejlesztésénél használják.	Pszichodinamikai coaching versus Pszichoanalízis	Központi fogalmai: a tudat rétegei (tudatalatti, tudat-közeli, tudatos), az elhárító mechanizmusok, az ösztönök, driveok, a self hármas tagolása. Atyjának, Freudnak neve ikonikussá vált, csak úgy, mint használt eszközeinek is (szabad asszociáció, hipnoterápia, álomelemzés, projektív tesztek).
A gondolkodásban fellépő maladaptív sémákat igyekszik fejleszteni, és ebben a folyamatban támogatni a coacheet. Tipikus esete az imposztor szindróma, amikor az egyén lebecsüli magát, úgy érzi, hogy nem érdemelte meg a pozícióját, nem képes teljesíteni a munkaköri követelményeket. Ekkor a gondolkodásban lévő helytelen hiedelmek megváltoztatásában segít a coach, hogy a kliens gondolkodásában beálló minőségbeli változás segítse őt a magánéletében és a munkájában egyaránt.	Kognitív	A mentális reprezentációkat, sztereotípiákat, sémákat, szerepeket vizsgálja, vagyis a gondolkodást (innen ered a szó is). Tehát a környezet ingereinek a sajátos információfeldolgozásával, majd az erre adott viselkedéses reakciójával foglalkozik. Az észlelés-gondolkodás-viselkedés triumvirátusának kutatása van a fókuszában.
A felnőtt-szülő-gyermek szerep nem pusztán természetes szerepként van jelen az életünkben, hanem felnőttként, akár munkakapcsolatainkban is utol érhet bennünket. A felnőtt szerep józan információ feldolgozást, a szülői a túlvédést, kontrollálást, azaz szülőktől tanult mintákat, a gyermek szerep pedig sértődékenységet, felelősség vállalás hiányát, feltűnő viselkedést takar. Ezek pedig emberi játszmákat generálnak. Ezeket a szerepeket kell tudatosítani, és feloldani a coach segítségével.	Tranzakció alapú	Bár a Tranzakcióanalízis nem képvisel külön irányt, a személyiségközpontú és pszichoanalitikus irányzatok tekinthetőek gyökereinek.
	Biológiai irányzat	A pszichés jelenségek hátterében húzódó pszichofiziológiai okokat kutatja.
	Fenomenológiai (azaz humanisztikus)	Az egyén szubjektív megtapasztalását vizsgálja, vagyis azt, ahogyan ő észleli a körülötte lévő világot. Hangsúlyozza az önmegvalósítás iránti vágyat, az empátiát, a feltétel nélküli elfogadást.
	Behaviorizmus, azaz inger-válasz pszichológia	A környezeti ingerekre adott viselkedéses válasz objektív vizsgálatát helyezi a központba. A tanulás folyamatát, és a megerősítés hatását, a kondicionálás jelenségét vizsgálja többek közt. Erre épül a viselkedésterápia, és a különböző tanuláselméletek.
	Gestaltpszichológia	„Az egész több mint részek összessége.” Az ingerek egészlegességét hangsúlyozza, észleléssel, és ezeknek az ingermintázatával foglalkozik.

További különbségek és hasonlóságok

(az egyszerűség kedvéért egyéni coachingot hasonlítok össze egyéni terápiával):

Coaching	Szempontok	Pszichológia
Akvizíciós beszélgetés: Ennek során tisztázza a kereteket a coach, és köttetik meg a pszichológiai szerződés. Ez az ülés kb. 40 perces, mely során a közös munka szerepét hangsúlyozza a coach, fókuszban van a téma meghatározása és egy közös jelzésrendszer kialakítása.	Első találkozás	Anamnézis: első interjú, melynek során szintén megköttetik a pszichológiai szerződés. Explorációs folyamat, mely a személy életkörülményeire, társas kapcsolataira, élettörténetére terjed ki.
Egészséges, ám dilemmával küzdő emberek.	Célcsoport	Trauma, életkörülmények, genetika (nature or nurture) okán kialakult mentális vagy lelki eredetű problémával/betegséggel küzdő egyének.
Ülésenként 60-90 perc; időtartama 5-10 ülés	Időintervallumok	Ülésenként 50 perc kb.; időtartama 3-6, vagy akár több hónap.
Dilemma megoldása, kompetenciák növelése	Célkitűzés	Trauma feldolgozása, gondolkodás/viselkedés módosítása, továbblépés stb.
A jelenre és a jövőre fókuszál, nem elemez. Diagnosztizál, célt határoz meg, megoldásokat keres, erőforrásokat gyűjt, konkrét lépésekre bontja a megvalósítást, amelyeket közben monitoroz.	Folyamat	A múltból indul ki, elemző attitűdöt képvisel, jóval mélyebb vonalat követ.
Kérdezéstechnikát használ, él a pszichológia eszköztárával részben, tesztekkel is dolgozik, vagy akár videóval és képekkel.	Eszközök	Kérdezéstechnikát és teszteket használ, eszközei pedig az egyes irányzatok szerinti elméletekre épülnek (pl. hipnózis, elárasztás, szisztematikus deszenzitizáció, álomelemzés, projektív technikák, klasszikus kondicionálás, empátia, elfogadás stb…)

Mit csinál a mediátor?

Jó is lenne, ha sikerülne a nézeteltéréseket higgadt keretek között kezelni, lehetőleg úgy, hogy mindkét fél jól járjon, ugye? Itt jön képbe a mediátor.

Milyen jó is lenne, ha sikerülne a nézeteltéréseket higgadt keretek között kezelni, lehetőleg úgy, hogy mindkét fél jól járjon, ugye? Nem csak a párkapcsolatokban, családban merülnek fel nézeteltérések, hanem a munkahelyen, baráti társaságban, sportegyesületekben és még sorolhatnánk.

A konfliktusok elkerülhetetlenek, mivel emberek vagyunk, és ebből fakadóan különböznek az igényeink, szükségleteink, értékrendünk, személyiségünk. Sok esetben a vitáknak nincs eredménye, és érdemleges kimenetele, csupán a felek határolódnak el egymástól.

A mediáció egy vezetett beszélgetés, ha úgy tetszik vita, amelyben a mediátor közreműködésével lehetőségük nyílik a feleknek arra, hogy kifejezzék álláspontjukat, megismerjék a másik oldal véleményét, és ezen túlmenően azokat a rejtett szükségleteket, motívumokat, amelyek nem kerültek nyilvánosságra, amiket nem sikerült kommunikálnia a másiknak.

A mediátor valódi célja nem a kompromisszum, hanem a valódi problémamegoldás, amelynek során nem csupán az anyagi természetű kérdések oldódnak meg, hanem a mélyebben gyökerező problémák feltárására is sor kerül. Miért van szükség mediátorra?

Mert az indulatok beszűkítik az észlelést, és irreális gondolatokhoz, érzelmekhez, cselekedetekhez vezetnek. Ilyen állapotban a konfliktusok nem oldódhatnak meg, csupán elmélyülnek. Az indulatok delegálását, a tudat beszűkülésének megelőzését, a valós problémák felszínre kerülését, az önérvényesítést és lehetséges megoldások felvetésének támogatását menedzseli a mediátor. Jelenléte csökkenti a feszültséget, és növeli az elfogadottság érzését, amelyben könnyebb kifejezni a gondolatokat.

Ha szeretnél mediátor lenni, jelentkezz mediátor képzésünkre vagy ha mediátorra lenne szükséged vedd fel velünk a kapcsolatot, örömmel segítünk a problémák rendezésében!

Tükröm, tükröm mondd meg nékem, mint mutat az én énképem?

A személyiség, ha vonzó, nagy marketing-fogás lehet. Egész iparág alakult a célból, hogy előre kialakított személyes márkákat dobjon a piacra.

Elmúltak azok az idők, amikor elég volt a szájhagyományra hagyatkozni ahhoz, hogy jól „fusson a szekér”. Egész iparág alakult a célból, hogy előre kialakított személyes márkákat dobjon a piacra. Hiszen ma már nem csak a cégeknek, hanem az egyszemélyes vállalkozásoknak is szükségük van olyan arculatra, ami megfogja a vásárlókat, felhasználókat, és amin keresztül kiemelkedhetnek a piacon hasonló termékeket képviselők közül. Sikeresen menő vállalkozást felépíteni nem egyszerű. Hatalmas a piaci verseny, és kiváló ügynökségek segítik felépíteni az arculatot. Pedig szerintem nem itt kezdődik a márkaépítés! Sokkal inkább bennünk! Építhetsz „álmokból várat” (J.K.Rowling: Harry Potter), de csak akkor lesz biztos a bástyád, ha valós építőköveket használsz! Ezzel azt próbálom kifejezni, hogy a self-branding az önismeretből indul. Nevezzenek naivnak, de én igenis hiszek abban, hogy mindenkiben vannak értékek, ettől vagyunk izgalmasak és sokszínűek. Lehetünk irigyek és féltékenyek másokra, de akkor csak aláássuk a saját értékeinket, ahelyett, hogy felépítenénk őket. Van, akinek jó a stílusérzéke, van, aki annyira szangvinikus, hogy tapadnak rá az emberek, van, aki szép, van, aki jó megfigyelő, van, akinek remek a szervezőkészsége, van, aki kutató alkat. Másban vagyunk jók, és először el kell fogadnunk az erősségeinket, majd úgy felhasználni azokat, hogy az énmárkánkat erősítse.

A stílus örök, de a divat változik, szoktuk hallani. A brand is ilyen! A logók, a design, a színek változatnak, de a mondanivaló legyen örök. Példaként a kávét hoznám fel. Az arab kultúrából indult hódító útjára a 16. században. Azóta folyamatosan megújul, pedig ugyanazt kínálja, élénkít. Szertartásszerűen fogyasztjuk, van, aki a hatása miatt, van aki, azért, mert azt hiszi hat, van, akinek a desszert funkcióját jelenti, van, aki csak megszokásból issza, és van, aki miután az asztalára kerül, csak 10 perc múlva kortyol belőle, mert előtte jól filterezett képeket készít instára #mutimitiszol felirattal. Sőt tovább megyek, ma már művészi értéke is van, és remek társ egy üzleti megbeszélés közben. Tehát elmondhatjuk, hogy a kávé egy sikeres termék.

A személyiség, ha vonzó, nagy marketing-fogás lehet. Viszont a személyiséget kommunikálni kell, és ennek eszközeit szintén tanulni kell. Át kell gondolni, hogyan kell és mikor és mennyit posztolni, hogy instagramra milyen képeket teszünk fel, milyen stílusban kommunikálunk az ügyfelekkel, mennyit osztunk meg magunkból stb. Természetesen ez mind attól függ, amit képviselünk. Egy adótanácsadó például nem túl hiteles, ha szakadt nadrágban és fesztivál-napszemüvegben jelenik meg, míg egy blogger esetében még ez is beleférhet. Fontos a konszenzus az arculat és a termék között.

Az út nem egyszerű az énmárka kialakítása során, de az alapokat letehetjük egy adag önismerettel, és céltudattal. Ha kialakítottuk a lépéseket, akkor már csak a megfelelő információkat kell összegyűjtenünk ahhoz, hogy konkretizáljuk az egyes alcélokat, és meg is valósíthassuk őket. Így végezetül pedig azt ajánlom, szentelj a következő néhány kérdés átgondolására pár percet, akár írd is le válaszaidat.

Mi a legelső szó, amellyel jellemeznéd önmagad?
Mik a leggyakrabban hallott pozitív visszajelzések magadról?
Mik a leggyakrabban hallott negatív visszajelzések magadról?
Hogyan néz ki a vágyott cél?
Mennyire motivál Téged ez a cél?

Ha bizonytalan vagy a fent említett kérdések válaszában vagy csak szeretnél mélyebb önismeretre szert tenni, látogasd meg az önismereti tréningünket vagy kérj időpontot egyéni konzultációra!

Várunk szeretettel!

Szerző: Hevesi Lia Szervezet- és Munkapszichológus, Tréner

Játék az élet? Valóban!

Raymond Cattel szeint az általános intelligenciának 2 nagyobb típusa van, a kristályos és a fluid intelligencia. Mik is ezek valójában?

Raymond Cattel megállapította, hogy az általános intelligenciának 2 nagyobb típusa van, a kristályos és a fluid intelligencia. Előbbi azt a tudást takarja, amelyet az iskolákban, egyetemen, szakkörökön, és egyéb alkalmakon sajátítottunk el. Ilyenek az irodalom órák memoriterei, a matematikai képletek, a földrajz, a kémiai egyenletek, a csontok latin nevei, a szakmánkhoz kapcsolódó szaktudás és a többi. Tehát egyfajta képet mutat meg arról, mit és mennyit sajátítunk el. A fluid intelligencia ellenben a „kikristályosodott” tudás gyakorlatban való alkalmazását tükrözi. Inkább képesség, semmint tárgyi tudás. Ilyen a következtetési készség és a problémamegoldó képesség.

Beszélünk érzelmi, nyelvi, zenei, logikai-matematikai, térlátással kapcsolatos és még sok egyéb intelligencia faktorról a fluid és a kristályos IQ-n belül és azok ötvözeteként. A kutatási eredmények napról-napra változnak, de egy biztos! Az intelligencia fogalmát formálja változó világunk!

Ha megállunk, és körül nézünk egy pillanatra, mit látunk? Változatos logóval és arculattal rendelkező megannyi szervezetet, melyek mindegyike a bevétel növekedésére és a kiadások csökkentésére, jó befektetések megkötésére törekszik. Nem véletlen, hogy a közgazdaságtan, a pénzügy és számvitel, a vezetés és szervezés ilyen mértékben megnőtt a felsőoktatás területén.

Üdvözölhetünk tehát egy új IQ faktort, a pénzügyi IQ személyében! Jó hír, hogy mint minden IQ faktor, ez is fejleszthető, méghozzá élvezetes keretek közt! Ez a Cash Flow nevű szimulációs játék, amelyet Robert Kiyosakinak köszönhetünk, és amelyben a moderátor segítségével tét nélkül figyelheted meg a pénzügyi döntéseid következményeit. Itt nincs „mi lett volna ha”, itt csak a „mi van ha” érvényesül, miközben nagyokat derülhetsz a többi játékossal karöltve.

A játék fejleszti a gondolkodásmódot az által, hogy sokkal konkrétabbá, taktikusabbá és tudatosabbá teszi mindennapi pénzügyi döntéseinket, fejleszti a következtetési készséget, növeli a döntésekbe vetett önbizalmat és a sikeres pénzügyi befektetések számát, fejleszti a logikát és a pénzügyi kimutatások értelmezését, fiatal felnőttek számára pedig az önállósodás és vagyonalapítás folyamatát segíti.

Felfogható egyszerre a pénzügyi IQ fejlesztő játékaként is, amelyben félelmek és komolyabb tét nélkül oldhatsz meg pénzügyi dilemmákat, és emlékezetes csapatépítőként is.

*A fenti cikk szabadon felhasználható, amennyiben feltüntetésre kerül a következő forrásmegjelölés: www.vistaverde.hu

Dolgok, amiket nem tudtál a business coachingról 1.rész

Ahány ember, annyi szokás – mindannyian más és más előélettel és genetikával rendelkezünk. Mi a business coaching? A szervezetek nátrium-kloridja! Miért?

Mi a só? Nátrium-klorid. Na de mégis mi a só? Ételeink és a gyógyászat egyik legfontosabb alapanyaga, a felszíni vizek összetételének 3-3,5% a, szervezetünk minden egyes sejtjének, és a sejt közötti állománynak alkotóeleme. Annyira alapvetőnek vesszük, pedig nélküle nem tudnánk jókat enni, nem lenne gyümölcsös pezsgőtabletta a gyerekek számára, de mindez hagyján, mert mi sem léteznénk nélküle. Mi a business coaching? A szervezetek nátrium-kloridja! Miért?

Mert a húslevest is alkothatják a legkiválóbb alapanyagok, ha hiányzik belőle a só, hiszen só nélkül az emberi ízlés számára fogyaszthatatlan. Ugyanennek analógiájára, ha hiányoznak a business coaching alapvető elemei egy szervezet életéből, rövid időn belül a szervezet is használhatatlanná válik.

Amikor egy vállalat új munkaerőt keres, azzal nem csak kiváló szaktudást, hanem egy új egyéniséget is ültet a megüresedő székbe. „Ahány ember, annyi szokás”- mindannyian más és más előélettel és genetikával rendelkezünk. Mivel az egypetéjű ikreken kívül nincs két ember, akinek a genetikája megegyezne, így elmondhatjuk, hogy mindannyian másként tekintünk a világra, másképp reagálunk a minket érő ingerekre, különböző temperamentummal rendelkezünk, és más az értékrendünk is. A megfelelő együttműködéshez, a tudás és a teljesítmény maximalizálásához, a harmonikus munkahelyi légkör kialakításához, és a mai divatos szóhasználattal élve, a work-life balance megteremtéséhez a kellő önismereten, egyes kompetenciák fejlesztésén és meghatározott ismereteken keresztül vezet az út. Ezt foglalja biztos keretek közé a business coaching.

Milyen tudást ad át?

Self-branding eszközkészletének ismeretét,
a személyiség feltérképezését segítő alapvető ismereteket,
time-management technikákat,
stressz- és Konfliktuskezelési ismereteket,
a motiváció építőköveit,
tárgyalástechnikai alapokat,
vezetői ismereteket,
a megfelelő célkitűzést és a döntési helyzeteket segítő technikákat.

Milyen kompetenciákat fejleszt?

Asszertív kommunikációt,
értő figyelmet,
hatásos kérdezéstechnikát,
a tudatosság létrehozását,
akcióterv készítését,
önreflexiót.

A fenti kompetenciák, technikák és elméletek birtokában nem csupán, mint külső szakemberek, hanem mint egy vállalat felelős emberei, is tudjuk segíteni a munkavállalókat abban, hogy elkötelezettek és intrinzik módon motiváltak legyenek a közös szervezeti célok megvalósításában. Ez win-win módon nem csupán a munkaadókat segíti a teljesítmény növelésével, hanem a munkavállalókat is a szubjektív jóllét növelésével, és a mára már népbetegségként hódító burnout szindróma kivédésével.

Szerző: Hevesi Lia Szervezet- és Munkapszichológus, Tréner

Miért fordulunk coachoz? 1.rész

Az ügyfeleink különböző elvárásokkal érkeznek a coachingra.

Miért fordulunk Coach-hoz?

Az ügyfeleink különböző elvárásokkal érkeznek a coachingra

Van aki valamilyen, jól körülhatárolt témára vagy problémára keres megoldást, amely néhány ülés segítségével megoldódik. A paletta igencsak széles, a magánéleti problémáktól egészen a munkahelyi krízisen át bármi előfordulhat.
Van aki önfejlesztési eszközként gondol a coachingra.
Az esetek jelentős hányadában az életükben folyamantosan jelen lévő, elérhető coachot kersnek, akivel minden problémájukat meg tudják osztani.
De olyan is előfordul, hogy valaki a vezetői, családtagjai esetleg barátai javaslatára jön el egy beszélgetésre.

A coachnak minden esetben az etikai és a szakmai irányelvek betartásával és magas szintű önismerettel kell kialakítania azt a kapcsolati szerződést, amely világossá teszi az ügyfél számára, hogy mit várhat el tőle, és mit nem, valamint hogy kinek, milyen felelőssége van a coaching sikerében. De azt is tisztázni kell az ügyféllel, hogy milyen igényeit, kéréseit, megnyilvánulásait fogadták el, és melyeket nem.

Ha úgy érzed, hogy szívesen fordulnál professzionális segítőhöz, fordulj hozzánk bizalommal! Több éves tapasztalattal rendelkező coachaink örömmel állnak rendelkezésedre!

Néhány gondolat a figyelemről

Tudjátok, hogy mi a legdrágább termék a piacon? A figyelem! A legerősebb marketingfogások egyike, felgyorsult világunk hiányterméke.

Tudjátok, mi a legdrágább termék a piacon? A figyelem! A legerősebb marketingfogások egyike, felgyorsult világunk hiányterméke, ami után tudatosan vagy tudat alatt mindenki áhítozik. Ha fellapozod emlékezeted kispolcáról a Maslow piramisról szóló fejezetet, Te magad is konstatálhatod, hogy az alapvető biológiai és biztonsági szükségleteink mellett a valahová tartozás alkotja a 3. alappillért.

Akkor mondhatjuk, hogy igazán tartozunk valahová, ha involválódunk a közeg mindennapjaiba. Legyen szó a szűkebb vagy tágabb családról, a párról, a közös baráti társaságról, a munkahelyi közösségről, vallási és sportközösségekről, művészeti csoportokról, akkor érezzük magunkat fontosnak, ha azt érezzük, hogy van értéke a véleményünknek, megkapjuk a fontos információkat, és hatással vagyunk a tagokra. Ezeknek az alapja az individuális figyelem, vagyis az a fókusz, amit a tagok általában kapnak. Ha ez csökken, akkor csökken a motivációnk, az elkötelezettségünk, és a közérzetünk, hangulatunk is csökken egyenesen arányosan azzal, hogy mennyire képvisel számunkra az adott fél vagy közösség központi értéket. Sokszor előfordul az is, hogy ha nem kapjuk meg a kellő figyelmet, más úton igyekszünk megszerezni, esetleg allűröket alkalmazunk annak érdekében, hogy kivívjuk azt a minőségi időt, amelyet ránk szentelnek. Ilyen kompenzációk lehetnek a hisztéria, a depresszió, a libidó csökkenése, az evésbe vagy egyéb függőségekbe való menekülés, és még egyéb olyan tünetek, amelyek a figyelem hiányáról árulkodhatnak. A következő cikkben bővebben is kifejtem ezeket a tüneteket. Addig is egy kis léleksimogatás a figyelemről! Kellemes hétvégét!

„A következő cikk bővebben is kifejti ezeket a tüneteket, így ajánljuk figyelmetekbe:”

http://www.stylemagazin.hu/hir/A-figyelem-ajandeka/17798/keresd-a-not/lelekhangok/

Egy ex-boltkóros naplója II.

Miért annyira meghatározóak a csoportok? A humanisztikusok jeles képviselője, Maslow alkotta meg a szükségletek piramisát, ami választ ad erre a kérdésre.

Miért olyan hasonlóak a bandákba verődött egyetemista csoportok tagjai? Miért ennyire sikeresek a szleng kifejezések vagy a szakzsargonok? Miért szoknak rá a fiatalok a cigire? Születésünktől fogva emberek vesznek minket körül. Kezdetben a szülők, később a tágabb család; ezt követően a barátok és az iskola; majd az egyetem és az egyetemi közösségek számítanak referenciacsoportnak. A sort folytathatnám még a munkahelyi közösséggel, a saját párral közös baráti társasággal, de akár a vallási csoportokkal, sportok által verbuválódott csoportokkal, különböző szubkultúrákkal (zene, festészet, építészet, vendéglátás stb…), nemzeti kultúrákkal, a lényeg, hogy mindig tartozunk emberek által alkotott csoportokhoz. A csoportok működésének háttere egy nagyon izgalmas terület, melyet a szociálpszichológia előszeretettel tanulmányoz a mai napig. Az előző cikk folytatásaként a meggyőzés, és a külső befolyásolás témájánál maradva, most a normák meghatározó erejének szemszögéből vizsgáljuk a társadalmi csoportokat, és benne az embert.

Miért annyira meghatározóak a csoportok? A humanisztikusok egy jeles képviselője, Maslow alkotta meg a szükségletek piramisát, ami mára széles körben ismertté vált. A valahová tartozás szükséglete ebben a piramisban pontosan középen helyezkedik el, a fiziológiai és a biztonságszükségleteket követően. Ebből következik, hogy a csoportok és közösségek nagy hangsúlyt kapnak életünkben, és meghatározzák azt. A csoportok működését és kialakulását normák kísérik, amiknek irányító funkciójuk van, hiszen e mentén működnek a csoportok, és ehhez tartják magukat a benne lévő tagok.

A normák betartása erősíti továbbá a közösséghez való tartozás tudatát, identitásformáló ereje van, és kiszolgálja ezzel a valahová tartozás szükségletét. A normák megnyilvánulhatnak szokásokban (közös ebéd, közös hobbik, éves rituálék), külső jelekben (dress code, jelvények viselete, márkák preferenciája), közös nyelvrendszerben (szleng, szakzsargon, közös ismeretekre, tapasztalatokra, történetekre való utalás), vagy akár a viselkedésünkben (lehetünk harsányabbak, segítőkészebbek, stréberebbek, tűnhetünk „szőkébbnek”, a többi lehetőséget az olvasó fantáziájára bízom). Ha interiorizáljuk a normákat, azaz értékrendünk részévé válnak, akkor abban az esetben is meghatároznak minket, amikor nincsenek jelen a csoport tagjai. E normák által kialakított közös valóság növeli a biztonság-érzetünket is.

A környezeti ingerek emlékeztethetnek minket a normákra. Például egy bevásárlóközpontban a „Ne lopj” normáját befolyásolja a tükörfelületek jelenléte. Ugyanis a tükörkép növeli az önreflexiót és előhívja az erkölcsi normákat. Kísérletek igazolják, hogy a tükörfelületek mennyiségével arányosan csökken a lopások száma. A meggyőzés szempontjából leginkább a követező társadalmi normák fontosak:

A viszonosság normája

Feleség: „Nem gondolod, hogy gyönyörű ez az olasz csempe?

Férj: „Az ára nemkülönben.”

Feleség: „De jó lenne lecserélni a jelenlegit. Ez olcsóbb, erről mit gondolsz?”

Férj: „Ha ragaszkodsz hozzá…”

Egy mindennapi életből kiragadott példával igyekszem bemutatni, hogyan is fognak ki rajtunk a piaci Coelho-k. Egy teljesíthetetlen kérés, esély a kompromisszumra és egy kisebb volumenű, de az előzőhöz vonatkozó kérés, és voilá, máris behúztak minket a csőbe. Ezt hívjuk „becsapott ajtó módszerének”. A kereskedelemben erre példát többek között a teleshop reklámokban („és ez még nem minden”) találhatunk, de az élet minden területén megtalálhat minket. Ennek oka, hogy nem szívesen mondunk nemet, de ha mégis megtesszük (mert teljesíthetetlen, vagy túl nagy a kérés), akkor egy kisebb kérésre már könnyebben bólintunk rá, ha már a másik lehetőséget adott a „kompromisszumra”. Ha valamelyik barátunk tett egy szívességet számunkra, a későbbiekben sokkal nagyobb hajlandósággal fogunk segíteni neki.

A társas elkötelezettség normája

Peti: „Ha fáj a hátad, minek segítesz az építkezésben?”

Ádám: „Állom a szavam, ha már megígértem!”

Miért tartunk ki, akár rossz döntéseink mellett is? Igényünk van a következetlenség elkerülésére, és arra, hogy igazoljuk döntéseinket (kognitív megerősítés), emiatt kitartunk mellettük. Kedves olvasóm, mennyi törzsvásárlói kártya lapul a pénztárcádban? Biztosan garantálta már a tapasztalat is a márkaminőséget, de ugyanakkor ez egyfajta vásárlói „szerződés”, elköteleződés a márka felé. Ilyenek a pontgyűjtő akciók, vagy a hűségpontok is.

Az engedelmesség normája

Fanni: „Miért iszol ennyi vizet?”

Klári: „Mert az orvos azt mondta.”

A jelvények, a presztízs és a márkajelzések nagy hatással vannak ránk. A hatalomnak való engedelmesség bizony sok kárt okozott már a történelemben. Biztosan ismerős Milgram kísérlete, amelyben a hatalom emberének hatására sokkal nagyobb áramütést adtak a kísérletben résztvevők az ártalmatlan személyeknek. A közben keletkező disszonanciát pedig azzal csökkentették (kognitív disszonancia redukció), hogy különböző indokokat kerestek, akár generáltak az áldozat hibáztatására annak érdekében, hogy csökkentsék a feszültséget, és helyre hozzák az igazságosság érzetüket. Egy sokak által preferált ismert személy remek reklámarca egy terméknek, hiszen hatalma van a felhasználókra, akik így könnyebben veszik meg a terméket, vagy vesznek igénybe egy szolgáltatást.

Annak érdekében, hogy ki tudjuk védeni a társas normáinkra ható, és a felületes feldolgozást kiváltó környezeti ingereket, magas szintű önismeretre, erős önkontrollra, és gyakori önmonitorozásra van szükség.

Egy ex-boltkóros naplója I.

Színes, kackiás logókkal díszített ropogós papírtáskákkal egyensúlyozva lesem a kirakatokat. Hova menjek be? Mi alapján döntsek? Megvan-e még az a kabát?

„Színes, kackiás logókkal díszített ropogós papírtáskákkal egyensúlyozva lesem a kirakatokat. Idegesítő, hogy miért van minden egyes üvegkirakat mögötti kacsalábon forgó palota bejáratánál az a jól ismert százalékjel. Hova menjek be? Mi alapján döntsek? Hol vannak többen? Megvan-e még az a kabát?” – idézem pár évvel ezelőtti önmagam. Értékes órák peregnek le az ingerek tengerében való lavírozás miatt. Annyi termék és szolgáltatás toporog a küszöb előtt, hogy nem csoda, ha már abban elfáradunk, hogy felmérjük a kínálatot. Hogy működik az idegrendszerünk? Ha ma ennek működéséről egy animációs mese készülne, a színhelye New York, vagy Tokio lenne. Az ingerület-átvitelt az emberek személyesítenék meg, mint szélsebesen röpködő ingerület-átviteli anyagok, és a sugárutak, metróhálózatok és az infrastruktúra egyéb elemei képviselnék az egymásba fonódó idegpályák végtelen fonákját. Csakúgy, mint ahogy egy város népességét mozgatja a mindennapi élet, egy új környezeti inger észlelése esetén az idegrendszerünkben „masírozó kis emberek” is rohanó tempóban „róják az utakat”. Vajon mennyire könnyű eltévedni New Yorkban vagy Tokioban? Még a kérdésbe is beleszédülök. Mennyi dugó keletkezik 1 percen belül a világvárosokban egy-egy akadály miatt? A világvárosok sosem alszanak, ahogy az idegrendszerünk sem!

A fenti analógiával szeretnék rávilágítani arra, hogy mennyire fontos idegrendszerünk információ-feldolgozó képessége. Egy új inger megjelenése esetén az idegrendszer aktivációs szintje (azaz arousal szintje) megnövekszik. Ha tartósan magas az aktivációs állapot, nehezen hozunk alapos döntéseket, és könnyebben egyezünk ki felületes megoldásokkal! Képzeljük magunkat egy piacra, vagy plázába, vagy egy szupermarketbe, egyszóval olyan helyszínekre, ahol minden „szem-szájnak” ingere. Tágítva a kereteket, az élet önmagában végtelen ingerrel bombáz minket.

A folytonos leterheltség miatt könnyebben hozunk kevésbé átgondolt döntéseket, és inkább hagyatkozunk a kiugró és könnyen hozzáférhető információkra, amik így segítik a döntéshozatalt, és kevésbé terhelik meg az agyunkat. Ez a jelenség más néven a döntési heurisztika, amely könnyítve a gondolkodást felszínes döntési folyamatot eredményez. Most kanyarodnék vissza a gyakorlathoz, és szeretnék ízelítőt adni abból, hogy a mindennapokban a heurisztikák hogyan szolgálják a meggyőzési stratégiákat.

„Az orvos már csak tudja”: a szakértői heurisztika lép működésbe, amikor egy általunk referenciaszemélynek tartott illető nyilatkozik bármilyen témát illetően. Jobban adunk a szavára és meggyőzőbben tartjuk pusztán azért, mert egy sztereotipikus társadalmi csoport tagjaként úgy látjuk, hogy általánosságban véve kompetensebb az élet egyéb területein is. „Ez annyira hosszú, hogy rossz nem lehet”: végtelenségig elnyújtott beszédek, kisregény hosszúságú tanulmányok mind-mind azt sugallják, hogy hiteles, részletes információkat tartalmaz.Ezt hívjuk üzenethosszúsági heurisztikának, pedig ugye „sok beszédnek sok az alja”… „Hol vannak a jó borok? – Hát a felső polcon, azok a legdrágábbak”: idézem a tegnap hallott párbeszédet. Üdvözöllek az „ami drága az jó is” csapdájában! Biztosan kapásból tudná sorolni azokat a presztizs termékeket, amiknek időnként kevésbé a minősége, mint inkább az ára mondható felső kategóriásnak.

Milyen folyamatok eredményezik a felszínes megítélést? Amikor bemutatnak nekünk valakit, alaposan végigvizslatjuk, és másodpercek alatt, akaratunk ellenére is létrehozunk egy képet róla. Ebben segítségünkre vannak addigi tapasztalataink, és a világ működéséről, az emberi viselkedésről alkotott saját forgatókönyveink. Ha például volt egy kissé kelekótya és szétszórt ismerősünk, aki mindig mindenhonnan késett, és általában szélfútta hajjal, gyűrött inggel és elviteles kávéval a kezében futott be a meetingekre, akkor egy következő személyről, aki késve, kissé megviselt állapotban érkezik a megbeszélt találkozóra, automatikusan azt gondolhatjuk, hogy szintén kissé elvarázsolt és szétszórt. Ha olvasónk magas, 180 cm feletti alkattal rendelkezik, megkérem, hogy gondolja végig, hányszor kérdezték meg tőle, hogy kosarazik-e. Szemüveget viselő, kockás ingek szerelmesei vigyázzanak, mert hölgy ismerősei előszeretettel kéretik meg informatikával kapcsolatos szívességekre. Ha szőke hajad van, kedves olvasó, hányszor estél a szőke nős viccek áldozatául? Így tovább… Ezt az automatikus mechanizmust hívják reprezentativitás heurisztikának.

A híradó megállíthatatlan forrása a szörnyűbbnél szörnyűbb híreknek, és sok anyuka szenved attól a tudattól, hogy a világ az ellenségünk, hiszen a média megunhatatlanul az erre utaló híreket szajkózza. Kutatások igazolják a média káros hatását. Az eredmények alapján az emberek sokkal nagyobb számban saccolták meg bűntények elkövetését, mint amennyit a valóság produkál. Ha szerelmesek vagyunk, sokkal több szerelmes párra leszünk figyelmesek. Ha elkeseredettek vagyunk, akkor túl sok boldog, ha fogyni szeretnénk, akkor bosszantóan sok vékony embert látunk az utcákon.

Ezt az elérhetőségi heurisztikánakköszönhetjük, ami azt jelenti, hogy ami aktuálisan érdekel, foglalkoztat bennünket, vagy ami többször előfordul a környezetünkben, azt sokkal gyakoribbnak is ítéljük.

Végül, egy ékes példa arra, mennyire befolyásol minket a környezetünkben elhangzott vélemény, vagy egy emlékfoszlány. A piaci árusok nem véletlenül mondanak éktelenül pimasz összegeket kiindulási pontként, ugyanis a kezdő összeg befolyásolja a vásárlót, és sokkal nagyobb összegért hajlandóak megvenni az árut, még akkor is, ha jócskán lealkudták az árát. Ha egy kvíz műsorban valaki megsaccolja egy ország éves bevételét, hajlamosabbak vagyunk ahhoz az összeghez igazítani a saját válaszunkat. A csoportdöntések is ezt a tendenciát követik, hiszen egy kezdő véleményhez kezdenek konvergálni a további vélemények. Ezt a jelenséget csoportpolarizációnak hívjuk, magát a heurisztikát pedig lehorgonyzásnak.

Ha figyelmeztetjük magunkat megfelelő időben, hogy heurisztikákat alkalmazunk, reálisabban gondolkodhatunk, és jobban átgondolt döntéseket hozhatunk. A téma szerencsére vagy kevésbé szerencsére kimeríthetetlen, így a mindennapokban a marketing szakma előszeretettel csemegézik a felszínes gondolkodáson alapuló heurisztikákból, és a normák viselkedésre gyakorolt szerepéről, aminek témáját a következő cikkben veszem majd elő. Ez a tudás egy kétélű fegyver, hiszen egyrészt védelmet jelent a különböző marketingfogásokkal szemben, másrészt etikus alkalmazása az önérvényesítés eszköze lehet.

A cikk folytatását itt olvashatod!