vistaverde.hu
Vista Verde fekvő logó

Erikson fejlődési modellje a coachingban 2.

 

Előző cikkünkben áttekintettük az eriksoni pszichoszociális fejlődési modell keretét és az első négy fejlődési szintet. Folytatjuk témánkat, ahol bemutatjuk az utolsó négy fejlődési szintet és a hozzájuk kapcsolódó coach feladatokat, lehetőségeket.

5.     szakasz

életkor: 19 éves korig

krízis: identitás vs szerepkonfúzió

egzisztenciális kérdés: Értékes tagja vagyok a világnak?

nyerhető énerő: hűség

A kamaszkorban a fiatalok elkezdenek foglalkozni azzal, hogy mit gondol róluk a világ, hogyan is illenek ők bele a nagy egészbe. Különböző tevékenységeket és szerepeket próbálnak fel, kísérleteznek azzal, hogy kik is ők valójában. Részben újra is élik a kamaszok ekkor a korábbi szakaszok kríziseit, hiszen sorraveszik magukban, hogy mi volt eddig, kik is ők és mit várnak maguktól. Ez a próbálgatás kezdetben némi szerepkonfúziót okoz, hiszen nehéz a döntés, ám megfelelő támogatással és visszajelzésekkel ki tud alakulni az egyéni, egyedi identitás. Ehhez az identitáshoz a későbbiekben hűségesek lesznek, ha megtalálták a szerepben az önazonosságot.

Coachként a kamaszokkal már sok témában el lehet kezdeni dolgozni, bár fontos, hogy ehhez szükséges a szülő beleegyezése is. Ennél a korosztálynál gyakran megfigyelhető az összezavarodottság és adott esetben a csüggedtség, motivációvesztés is. A sokféle szerepet és a köztük való váltogatást nehéz kezelni számukra, így egy szakemberrel hasznos lehet az erőforrások összegyűjtése önismereti célzattal. Ez adhat nekik erőt és lendületet ebben a változással teli időszakban, hogy megtalálják magukat és a helyüket a csoportban, a társadalomban.  A másik égető kérdés a pályaválasztás. Rengeteg opció közül választhatnak, ez elveszettség érzést okozhat, ami csökkenti a motivációt, az orientációs beszélgetések az erősségek összegyűjtésével és lehetőségek feltárásával sokat segíthetnek.

6.    szakasz

életkor: korai felnőttor, kb. 30 éves korig

krízis: intimitás vs izoláció

egzisztenciális kérdés: tudok szeretni?

nyerhető énerő: szeretet

Ebben a szakaszban, az előzőhez hasonlóan, hatalmas szerepet játszik a társas környezet és az abba való beilleszkedés. A fiatal felnőttek számára fontos az, hogy mások elfogadják őket. A fő kérdés a pártalálás és az elköteleződés, nemcsak a párkapcsolatban, de a barátságok terén is. Ezek az intim, bevonódást igénylő kapcsolatok áldozatokkal és kompromisszumokkal járnak, de stabil identitással képesek ezeket vállalni. Ha azonban nem tudnak kialakulni ezek az intim, szeretetteljes, elkötelezett kapcsolatok, akkor megjelenik az izoláció.

Coachként jól lehet dolgozni ebben a szakaszban a pártalálás kérdéskörével. Itt is hatalmas szerepe van az önismeret tágításának és az elvárások tisztázásának. Az ügyfél számára fontos belső értékek felszínre hozása a stabil baráti társaság kialakításában és megtartásában is segíthetnek, ami az izoláció és magány ellenszere.

A pályakezdés is egy aktuális coaching téma ebben az életkorban. A karriercélok felállítása és a reális karriercélok kitűzése nem mindig egyszerű, így a piaci helyzet és saját képességek feltérképezésében hasznos támpontot tudnak adni a coaching eszközök.

A családtól van elszakadás sem egyszerű a fiatalok számára. Az önálló élet elkezdése és berendezése komoly szorongásokat vethet fel, melyet ma gyűjtőnéven kapunyitási pániknak is nevezünk. A coaching ülések alkalmával itt is sokat segíthet azon erőforrások összegyűjtése, melyekre építeni lehet.

7.    szakasz

életkor: felnőttkor

krízis: generativitás vs stagnálás

egzisztenciális kérdés: Értékessé tudom tenni az életem?

nyerhető énerő: gondoskodás

A felnőttévek fő kérdése az emberek számára, hogy milyen maradandót sikerül alkotniuk, milyen értékkel tudnak hozzájárulni a környezet és a világ számára. A generativitás is tulajdonképpen ezt jelenti, a következő generáció számára értékes dolgok megalkotását. Ez egyeseknek a hivatás megélését, egy társadalmileg értékes munkát vagy éppen a családról való gondoskodást jelenti, bár a gondoskodás minden aspektusban egy fontos elem. Ha azonban ez a felelősségvállalás az emberek esetében csak magukért történik és nem egy nagyobb egészért, akkor az egy énközpontú működést tükröz, aminek stagnálás lesz az eredménye. Az életközepi válság is ehhez kapcsolódik, hiszen újra kel gondolni az életet az értékek és a produktivitás szempontjából.

Az érett felnőttkorban hozzánk is nagyon gyakran fordulnak az életközepi válság problémájával. Sokszor felmerül a kiüresedés, kiégés és ennek kapcsán a pályamódosítás is. Ez annak a jele lehet például, hogy a kliens az adott pályáján már mindent elért, amit szeretett volna, így másra, többre vágyik. Az is előfordul, hogy az adott munkahelyen betelt a pohár, megérett a váltás gondolata, de az alternatíva megtalálása nem mindig egyszerű. Fontossá válhat az, hogy hasznos, másokat segítő és előrevivő munkát végezzen az illető.

A munka-magánélet egyensúly is egy égető kérdés, a coching folyamatban a kliensek erre is kaphatnak kézzelfogható technikákat és segítséget. A prioritások átrendezése is a folyamat része lehet, főleg akkor, ha valakinek most vált aktuálissá a családalapítás igénye.

8.    szakasz

életkor: időskor

krízis: integritás vs kétségbeesés

egzisztenciális kérdés: Megfelelően éltem az életem?

nyerhető énerő: bölcsesség

Időskorban, nyugdíjasként az emberek visszavonulnak a produktivitástól és egy lépéssel hátrébbről tekintenek rá életük egészére. Számba veszik, hogy milyen eredményeket értek el és hogyan élték le az életüket. Ha ezt elégedetten tudják megtenni, ha önazonosak tudtak maradni és ha számukra fontos emberekkel voltak körülvéve, akkor az élet utolsó évtizedeit integritásban, megelégedettséggel lehet leélni. Az élet áttekintéséből bölcsesség nyerhető, ha azonban az áttekintés során elégedetlenség lép fel vagy ha túl nagy félelem kíséri az áttekintést és megakadályozza azt, akkor kétségbeesés fogja végigkísérni az időskort.

Bár kevesebben dolgoznak coachként a nyugdíjas korosztállyal, igenis fontos szerepe lehet a coaching folyamatnak a nyugdíj alatt is. A szakmai életút alatt elért eredmények összegzése erőforrásul szolgálhat az integritás kialakításában, illetve a magánélet rendezése is kiemelten fontos, amihez a külső szakember támaszul tud szolgálni. Az aktivitás és a hasznosság érzésének a megőrzése a testi-lelki egészség megőrzéséhez elengedhetetlen, az örömet okozó tevékenység megtalálása viszont nehézséget okozhat sok év munkában töltött rutin és pörgés után.

Coachként az erkisoni fejlődésmodell ismeretében érdemes biztosítani az ügyfeleket, hogy a felmerülő problémáik teljesen természetesek. A modell ugyanakkor segíthet felismerni azt is, ha egy adott probléma nagyon nem illik bele az aktuális életszakasz sajátosságaiba. Ez gyanakvásra adhat okot, hogy a probléma gyökere valójában egy mélyebb elakadás, mely felveti a kompetenciahatárok kérdését. Ilyen esetben érdemes lehet továbbirányítani a klienst egy pszichológus kollégához.

Erikson fejlődési modellje a coachingban 1.

Erik Erikson a 20. században egy olyan nagy jelentőségű modellt alkotott meg, mely a mai napig meghatározza a fejlődésről való gondolkodást. Az elmélet a pszichológusok körében igen ismert, ám fontos szót ejteni arról, hogy a coachingban is nagy hasznát lehet venni.

Erikson az emberi fejlődést 8 szakaszra osztja, ezek hossza életévekben mérhető, ám kezdetük és végük nem napra pontosan szigorú. Az elmélet hisz az élethosszig tartó fejlődésben, a nyolc szakasz bejárása így az időskorig húzódik.  Fontos elem ebben a fejlődésben a szociális közeg, a pszichés változások ugyanis nagyban függenek bizonyos társas környezeti hatásoktól, például a szülők, egyéb családtagok, barátok és tanárok, valamint a társadalom támogató, példamutató és befolyásoló erejétől.

Minden szakaszban megjelenik egy normatív krízis, ahol a fejlődő gyermek majd felnőtt egy számára addig ismeretlen kihívással szembesül.  Az, hogy hogyan küzd meg ezzel a kihívással, nagyban függ attól, hogy az előző akadályokat hogyan vette. Az új szakaszba lépésnek nem szükséges előfeltétele a régi sikeres teljesítése, ebben az esetben azonban számolni kell azzal, hogy az ebből eredő problémák újra és újra előkerülnek majd az élet során. Ha a fejlődő ember viszont egy adott életszakasz kihívásával sikeresen szembenézett és megküzdött vele, akkor egy olyan új énerő jelenik meg nála, melyre a későbbiekben tud építkezni és erőforrásul szolgálhat a következő kihívásokhoz. Ezen énerők megszerzése az életszakaszok és a krízisek célja.

Miért krízis tehát ez? Mert olyan kihívással kell szembesülni, ami addig ismeretlen és megoldása erőfeszítést kíván meg. Ezek a kihívások eredhetnek új társas közegbe lépéstől, a világ felfedezésétől vagy a saját identitás kialakításából.

Mitől normatív? Egyrészt azért, mert ezen krízisek megjelenési sorrendje nem változtatható, tehát nincs olyan, hogy az egyik kimarad vagy máskor jelenik meg. Másrészt azért, mert a krízis mindenképpen megjelenik, ez az életszakasz sajátossága, normálisak a felmerülő kérdések és nehézségek, nem természetellenes sem a tartalma, sem az, hogy az ember megküzdési módokat keres.

Lássuk hát a szakaszokat, a bennük tipikus dilemmákat és működéseket, valamint a lehetséges kimeneteleket.

1.    szakasz

életkor: 0-2 éves kor

krízis: bizalom vs bizalmatlanság

egzisztenciális kérdés: bízhatok a világban?

nyerhető énerő: remény

Ebben a szakaszban a csecsemő nagyban függ az elsődleges gondozóitól és a szűk családjától. Teljesen ki van szolgáltatva nekik, olyan képe alakul a világról, mint amilyen tapasztalatokat itt szerez. Ideális esetben a szülők figyelnek a gyermekük igényeire, kielégítik a szükségleteit és megfelelő számú és minőségű interakciót folytatnak vele. Így ki tud alakulni a világba és az emberekbe vetett bizalom, ennek hiányában alapvető bizalmatlanság és frusztráció épül be a kisgyermekbe.

2.    szakasz

életkor: 2-4 éves kor

krízis: autonómia vs szégyen, kétely

egzisztenciális kérdés: rendben van, ha én vagyok?

nyerhető énerő: akarat

Ahogy a kisgyermeknek fejlődik az akaratlagos kontrollja és a motoros készségei, megtanul járni, majd beszélni, egyre jobban kinyílik számára a világ. A szülők még mindig a biztos pontot jelentik számára, az ő segítségük és bátorításuk segítségével kezdi felfedezni magát és a környezetét. A megfelelő mennyiségű türelem és biztatás nagyon fontos, így tud kialakulni az autonómia és az az érzés, hogy saját akaratból képes megcsinálni dolgokat. Ha viszont a szülők túl sokat vagy túl keveset követelnek, esetleg nem is engedik kibontakozni az önálló törekvéseket, akkor nem alakul ki sikerélmény olyan feladatok elvégzése közben, amik életkornak megfelelőek. Így kialakul a szégyen és a kétely a saját problémák kompetens megoldása iránt.

3.    szakasz

életkor: 5 éves korig

krízis: kezdeményezés vs bűntudat

egzisztenciális kérdés: Az rendben van, ha én cselekszem, mozgok, kezdeményezek?

nyerhető énerő: szándék

A gyermekek elkezdik megérteni a körülöttük lévő világot. Már nemcsak az lesz a fontos és érdekes, hogy autonóm módon, saját akaratból megcsináljanak dolgokat, hanem az is, hogy ezeknek a cselekedeteknek céljuk is legyen. A felfedezésnek része lesz a kockázatkeresés is, ezáltal a határok feszegetése és megértése. Kudarc esetén agresszió jelentkezhet, mely azonban a frusztráció normális kifejeződése ebben az életkorban.

Egyre nagyobb szerepet kapnak az óvodai gondozók is, így a szülők mellett az ő reakcióik is meghatározóak már ebben az életkorban. Ha a felnőttek bátorítják és támogatják a gyermekeket a kezdeményezéseiben és segítenek reális határokat szabni, akkor kialakul a magabiztos szándék. Ha viszont a felnőttek elbátortalanítóak, túl szűkre vagy túl szorosra veszik a határokat, akkor bűntudat alakul ki a szükségletek és vágyak miatt.

4.    szakasz

életkor: 12 éves korig

krízis: teljesítmény vs kisebbrendűség

egzisztenciális kérdés: Értékes tagja vagyok a világnak?

nyerhető énerő: kompetencia

Míg az óvodában nagyrészt a tevékenységek köré épülnek a barátságok és ezek kevésbé is tartósak, az általános iskola az első olyan kortárs közeg, ahol a gyerekek egy közösség tagjaivá válnak. Az iskolában ezen kívül számos megmérettetéssel és újdonsággal is találkoznak, ahol bizonyítaniuk kell.

A gyerekek egyre tudatosabban végzik a dolgaikat és fontossá válik számukra, hogy erről mások mit gondolnak. Vágynak az elismerésre, ami ideális esetben a szülőktől, a tanároktól és a kortársaktól is érkezik, igaz, más és másért. Ha sok helyről és sokféle dologért kapják az elismerést, akkor kialakul az a képük, hogy kompetensek és értékes tagjai a közösségnek. Ha azonban rendszeres büntetést, gúnyolódást, szidást kapnak, kisebbrendűség alakul ki bennük és a kétely a saját képességeik iránt.

A kisgyermeknek tehát ideális esetben nagyjából 12 éves korára kialakul a bizalma és reménye a világ felé, megjelenik benne az akarat és az, hogy autonóm módon létezik és cselekszik, képes lesz kezdeményezni és szándéka alakul ki egy-egy cselekedet végrehajtására, végül pedig kompetenciája segítségével teljesíteni tud társas közegben és bonyolultabb feladatokban is. Erikson elmélete szerint nem kell minden kihívást megugrani ahhoz, hogy a gyermek a következő szakaszba tudjon lépni. Ebben az esetben azonban számolni kell azzal, hogy a krízisek negatív kimenetei rossz hatással lesznek a fejlődésre és az életre. A beépült bizalmatlanság, szégyen, bűntudat és kisebbrendűség negatívan fogja befolyásolni a felnőtt alapvető működését. Az ezekből az életszakaszokból fennmaradt problémákkal és azok helyrehozásával egy pszichológus vagy pszichoterapeuta tud foglalkozni, semmiképpen nem egy coach kompetenciája közé tartozik a kisgyermekkorból fennmaradt dilemmákkal való munka, még ha a felnőtt ember jól funkcionál sem.

Következő cikkünkben áttekintjük az eriksoni fejlődés utolsó négy állomását és a hozzájuk kapcsolódó coach feladatokat, lehetőségeket.

A kiégés és a coaching kapcsolata

A kiégés (burnout szindróma) a modern kor népbetegségének tartott tünetegyüttes, melyről többnyire a munka kontextusában hallhatunk. Azok a személyek esnek a kiégés által veszélyeztetett kategóriába, akik mindennapjaik során magas distressznek (vagyis negatív stressznek) vannak kitéve. Bár először a munkahelyen fedezték fel a jelenséget, s úgy tartották, hogy ez leginkább a segítő-támogató szakmákban dolgozó embereknél jelenik meg, ma már mégis azt tapasztaljuk, hogy a burnout szindróma hivatástól függetlenül megjelenhet életünk bármely területén, legyen ez munka, párkapcsolat vagy hobbi.

A kiégés leküzdéséhez elengedhetetlen, hogy ismerjük a burnout szindróma jeleit.

Ditsa Kafry, a kaliforniai Berkeley Egyetem munkapszichológia professzora 4000 emberrel folytatott kiégés-vizsgálatokat. A vizsgálat alapján a kiégésnek ez a három tényező a fő okozója: az érzelmi túlterheltség, bizonyos személyiségjegyek, melyek a pályaválasztáshoz vezettek, valamint a kliensközpontú gondolkodásmód. Az érintetteknél hármas tüneteggyüttes jelentkezett: testi, szellemi és érzelmi kimerülés.

A kiégés folyamata tehát a fizikai-mentális-érzelmi kimerülés hármasához vezet, melyet nagyon gyakran az adott személy környezete hamarabb észlel, mint ő maga.

Ha az alábbi tünetek huzamosabb ideig fennállnak nálad, vagy valakinél a környezetedben, akkor nagy valószínűséggel kiégésről beszélhetünk:

  • tehetetlenség érzés
  • csökkent munkakedv
  • csökkent motiváció
  • teljesítménycsökkenés
  • munkahelyi problémák
  • szociális elszigetelődés
  • egészségügyi problémák (pszichoszomatikus betegségek)
  • önértékelési problémák
  • alvásproblémák
  • táplálkozási zavarok

Ezek gyakran az alábbi okozó tényezőkkel párosulnak (a teljesség igénye nélkül):

  • nem megfelelő munkahelyi körülmények
  • elismerés / visszajelzés hiánya
  • társadalmi / anyagi megbecsülés hiánya
  • túl sok felelősség
  • karrierépítés nehézségei
  • túlterheltség
  • pihenés hiánya

A stressz következtében tehát felborul az egyensúlyi állapot, amely különböző fokozatokban nyilvánul meg. A kiégés szakaszai között nincs éles határ, és élethelyzettől, személyiségtől függ, hogy kinél milyen intenzitással jelennek meg:

1. Idealizáció:
A lelkesedéstől hajtott munkatárs csúcsra járatja magát, a bizonyítási kényszer egyre inkább elhatalmasodik. Bár a teljesítmény nő, de ezzel párhuzamosan a fáradság is, így ez nem egy hosszú távon fenntartható állapot.

2. Realizmus:
A munkatárs megismeri saját határait, így képességeihez és lehetőségeihez mérten igyekszik a legjobbat teljesíteni, de már nem hajtja úgy túl magát, ahogy az idealizáció szakaszában. Ha a korábbi szakaszban mutatott teljesítmény válik az értékelés alapjává, akkor jelen szakaszban azt fogja érezni, hogy nem tud megfelelne az elvárásoknak, hiszen akkor nem képes kellőképpen kipihenni magát, odafigyelni az egészségére.

3. Stagnálás vagy kiábrándulás:
A munkatárs elveszíti motivációját, már nem leli örömét a munkájában. Ebben a szakaszban jelenik először meg az elszigetelődés, a szociális kapcsolatokból való kivonódás.

4. Frusztráció:
Ebben a szakaszban a munkatárs ingerlékennyé válik, ami által a korábbi tudatos elszigetelődés már nem választás kérdése lesz, hiszen a környezete egyre kevésbé tudja tolerálni a viselkedését. Ilyenkor az ember stressztűrése minimálisra csökken, s minden visszajelzést kritikaként élnek meg, így nagyon nehéz helyzete van azoknak, akik támogató jelleggel szeretnének rávilágítani a helyzetre.

5. Apátia:
Ilyenkor a kiégés már az élet minden területére hatással van. Gyakran olyan pszichés betegségek alakulnak ki, mint különböző szorongásos zavarok, pánikbetegség vagy depresszió. Az apátia szakaszából legtöbbször csak külső segítséggel lehet kimozdítani az érintett személyt. Ilyen esetben javasoljuk pszichológus szakember bevonását.

Láthatjuk tehát, hogy minél későbbi szakaszban ismerjük fel a kiégést, annál nehezebb visszafordítani, azonban fontos tudnunk, hogy a megfelelő eszközökkel megállítható. A coaching eszköztára erre kiváló példa, hiszen mind a diagnózist, mind a változást aktívan támogatja. A coaching azokra a már jól működő módszerekre támaszkodik, melyek eddig is hatékony stresszlevezető eszközként szolgáltak az ügyfél életében, ezzel támogatva a hosszú távú hatást, és a motivációt. Ezek az eszközök személyiségtől függően lehetnek kreatív tevékenységek, meditáció, a természettel való kapcsolódás, kirándulás, sport, és még rengeteg más stresszlevezető tevékenység.

A coachnak az a feladata, hogy közösen megtalálják az ügyfél megoldását, mely az adott élethelyzetben a leghatékonyabban támogatja a kiégés megállítását és kezelését, s ami segítségével újra meg tudja találni a motivációt és az örömet az életében.

Amennyiben vonzó számodra egy olyan szakma, ahol először saját magad fejlesztésén keresztül tapasztalhatod meg a módszer erejét, majd később másokat támogathatsz életminőségük javításában, akkor a coaching Neked való. Business Coach képzésünk részleteit ide kattintva éred el.

Az önbecsülés és a teljesítmény összefüggése


Mi is az önbecsülés, miért fontos?

Nathaniel Branden amerikai pszichológus Az önbecsülés pszichológiája című könyvében a következőt írja: “ Az önbecsülés az egyén hajlandósága arra, hogy megtapasztalja önmagát,mint az élet alapvető kihívásaival megbírkózni képes, boldogságra méltó lényt.Mindez magába foglalja gondolkodási,tanulási,döntéshozási képességünket,s a felfogás, hogy a siker, a beteljesedés, a boldogság jó és természetes számunkra “
Dr. Davis Burns , ismert viselkedésterápiás szakember szerint: “ Az emberek azon képessége,hogy szeressék és tiszteljék önmagukat,attól függetlenül,hogy mások szeretik vagy visszautasítják őket.” A helyes önértékelés azt jelenti , hogy realisztikusak vagyunk. Őszintének kell lennünk önmagunkkal. Alázatosnak lenni. Értékelni dolgokat. Jó érzésünk kell, hogy legyen arról a személyről,akit a tükörben látunk.
Az önmagunk felé irányuló feltétel nélküli szeretet meghatározza az igazi értékünket. Tehát az önbecsülés: a képességeinkben lévő magabiztosságot jelenti.
Ez egy alapvető emberi szükséglet, hisz magabiztosságot ad abban,hogy megálljuk a helyünket, és sikeresek leszünk. Így erősen kapcsolódik a motivációhoz. Ugyanis,ha kellő önbecsüléssel rendelkezünk,képesnek tartjuk magunkat az adott dologra, így elvégezzük azt.


Az “én tudat” 2,5- 3 éves korban kezd el kialakulni. Filozófiai és pszichológiai fogalomként is definiálható, mely összességében a külső és belső tulajdonságaink megismerését az önazonosítást jelenti. Kezd kialakulni a saját magunkról alkotott képünk. Míg az énképet mindenki önmagára vonatkozóan alakítja ki,addig az önértékelés ezeknek az énkép jellemzőknek a pozitív illetve negatív értékelése során formálódik ki. (Nagy, 1997) Az önértékelés és az önbecsülés szubjektív mivolta abból is fakad,hogy önmagunk szerint mennyire vagyunk képesek megfelelni a saját illetve és a környezetünk( szülők, család, pedagógusok) által szabott elvárásoknak.
Az önbecsülés fenntartása ma már az egyik legalapvetőbb emberi igények közé tartozik,és nagy energiát fektetünk abba, hogy az önbecsülésünkön lehetőség szerint ne essen csorba.
Az önbecsülés formálódására már gyermekkortól a teljesítménykényszer és a szorongás van a legnagyobb hatással. Ez később maximalizmussá , pefekcionizmussá alakulhat, mert igyekszünk minnél jobban megfelelni a saját magunk, és környezetünk által támasztott követelményeknek. Később egyre magasabb célokat tűzünk ki/ vagy tűznek ki számunkra, melyeket mi igyekszünk elérni vagy túlteljesíteni.
Sikerélmény esetén folyamatosan növekszik az önbizalmunk. Teljesítményigény és kompetenciára való törekvés jelenik meg. Ellenkező esetben viszont, sikertelenség esetén a kudarctól való félelem jelentkezik, amely szorongást idéz elő. Ez figyelemzavart és legtöbbször elkerülő viselkedést eredményez.
Ezek már iskolások körében végzett kutatásokból is kiderülnek.
A szorongásoktól mentes ,sikerre és kompetenciákra törekvő tanulók nagyon fontos a teljesítménymotiváció alkalmazása. A magas teljesítményű tanulók esetében az önértékelés és önbecsülés egyértelműen pozitív, nagyfokú önbizalommal rendelkeznek,tisztában vannak képességeikkel , és ennek megfelelő célokat tűznek ki maguk elé.
Míg az alacsony önértékelléssel ellátott gyermekek, kerülik a feladatok elvégzését, és nem tűznek ki maguknak egyre nagyobb célokat, ezzel igazolva saját maguk számára, hogy nem is tudják azokat elvégezni.
Tehát az önbecsülés és önbizalom , már gyermekkorban kezd kialakulni, és ezt visszük magunkkal a felnőtt életünkbe.
Coachként feladatunk feltárni, hogy melyek kliensünknek azon tulajdonságai, amik az egészséges önbecsülésről adnak jelet, vagy amelyeknek hiánya épp egy negatív önbecsülésről árulkodik.

Rád jellemzőek az alábbi tulajdonságok?
-racionalitás
-kreativitás
-rugalmasság
-együttműködő képesség


Az alacsony önértékelés gyakori jelei:
– túlzott irányítási vágy
– félelem


A kevés önbecsüléssel rendelkező személy nem tud igazán boldog lenni, mert folyton úgy érzi, ő ezt nem érdemli meg. Az önbecsülés hiánya gyakran párosul a szeretet hiányával a szerző szerint, mivel szükségünk van önszeretetre ahhoz, hogy másokat is szeretni tudjunk.
Ez egy folyamat, ami nagyban hozzájárul a lelki egyensúlyunk megteremtéséhez. Gyakorlatilag egy önmagunkhoz való hozzáállás.
Azonban az önbecsülés és az önbizalom nem azonos , hanem két különböző dolog.
Míg az önbecsülés: az egész énről szóló értékelés, az önbizalom: sikeres legyek az élet különböző feladataiban.
Coachként gyakran találkozunk ezzel a problémával, pedig a kliens nem feltétlenül ezzel fordul hozzánk. Az ülések alkalmával azonban kiderül, bizony kevés önbizalommal, önbecsüléssel rendelkezik. Mivel ez az élet szinte minden területére kihat, nagyon fontos foglalkozni ezzel a témával. Ugyanis, ha a kliensnek növeljük az önmagába, képességeibe vetett hitét, az élete bármely területén pozitív változásokhoz vezet.


Milyen összefüggés van tehát az önbecsülés és a teljesítmény között?


Amikor valakinek alacsony az önbecsülése, inkább menekül a feladatai elől, halogat, vagy nem lép ki a komfort zónájából, akkor sem , ha valahol a lelke mélyén tudja, jobb lenne neki, akár az egész életét megváltoztathatná, de mindenféle kifogással élve , inkább marad a jelenlegi helyzetben, mint sem változtasson.
Mert a változás kockáztatás, és kell bízzak magamban annyira, hogy tudjam, megoldom az adott életfeladatot.
Amikor alacsony a magamba vetett hitem, azaz bizalmam, és úgy érzem képtelen leszek ezt vagy azt megoldani, elvégezni, abban ez esetben csökkenni fog a teljesítményem, hiszen nem fogom elvégezni, sőt bele sem kezdek, ellenben, amikor meg van a kellő önbizalmam, nő a teljesítményem, mert meg van a hitem, ami erőt ad számomra a feladat elvégzésére.
Coachként az egyik legfontosabb feladatunk, hogy erősítsük klienseikben az értékeiket, mert ha tisztában vagyunk az értékeinkkel, tudjuk,mire vagyunk képesek.
Ennek kellemes “mellékhatása” lehet az önbizalmuk növekedése, de vannak kifejezetten önbizalomnövelésre épített ülések is.


Te inkább halogatsz , vagy beleállsz a feladatba?
Vedd elő a naptárad, vagy gondold végig a feladatlistádat, amit a főnököddel egyeztettél.
Válassz ki 10 feladatot,amihez határidőt is rendeltél, ha ezekből 8-10 alkalommal az utolsó
pillanatban kezded el a feladatot,kimondhatod,hogy halogatsz.
Ezek után csak azt kell eldöntened szeretnél -e változtatni ezen?
A döntés a Tiéd, de ezt ne halogasd!

Life Coach képzésünkön ilyen és ehhez hasonló témákkal ismerkedhetsz meg, melyek mélyítik önismeretedet, növelik énhatékonyságodat, s olyan eszköztárat adnak a kezedbe, amellyel magadat és másokat is támogatni tudsz a fejlődés útján.

Coaching vs. Pszichológia – Hol vannak a határok?

A pszichologia és a coaching folyamat összehasonlítása röviden.

Vajon van-e olyan, akit ma így vagy úgy, ne foglalkoztatna a pszichológia? Őrült egy világban élünk, ahol mindannyian szomjazzuk a lélek jelenlétét, és a másikról, mások viselkedésének hátterében megbújó okokról, saját önismeretünkről való releváns tudást. A miért-ek száma exponenciálisan növekszik, miközben a valódi válaszok elmaradnak, hiszen sok esetben maga a cselekvő sem érti, mit miért tesz. Vicces, hogy most írom le sorozatban harmadszor a Miért kérdést. Miért is vicces ez? Mert a jelenlegi témám a pszichológia és a coaching közti különbség, és aki rendelkezik némi tudással a coaching elméletét illetően, az pontosan tudja, melyik az a kérdés, ami tiltólistás egy coach szemszögéből. Szerintem mindenki kitalálja, melyik kérdésre gondolok! 😉

A cikk megírása iránti igényem egyenesen a Life Coach képzés keretein belülről fakadt. Ugyanis a coaching határterületei izgalmas témaként szerepeltek az egyik napon. Pszichológusként bevallom, szomjazom a kézzel fogható különbségek sorba vételére, hogy tisztán lássam a területek közti határokat, és úgy gondolom, nem vagyok egyedül ezzel az igénnyel. Így most a teljesség igénye nélkül kérlek, fogadjátok szeretettel azokat a legfontosabb hasonlóságokat és különbségeket, amiket csokorba szedtem számotokra. Nem mondom, nyithatnék még ennek a témának külön fejezeteket, de hogy ne vesszünk el a részletekben, a legmarkánsabb szempontok mentén haladnék első körben.

Néhány szóban a coaching történetéről és definíciójáról

A 70-es évek Amerikájában fogalmazódott meg először az igény, hogy a munkavállalókat vezetőik célirányos szakmai, motivációs és személyiségbeli szempontok szerint fejlesszék, majd később kiterjedt az új vezetők mentorálására és a karrierfejlesztésre is. Innen, és Tim Gallwey (1975) tenisz analógiájával karöltve indult tehát útjára a coaching, azaz (a magyar tanácsadás kifejezés nem épp helytálló, ha a coaching kereteit vesszük alapul) ez a segítő hivatás. A coaching „olyan tanácsadó tevékenység /tanácsadási folyamat/, amely sajátos eszközeivel az egyén önálló feladatmegoldását segíti elő, támogatja – akár az érintett személy (érintettek) ismereteinek kiegészítésével is – és elvezeti az optimális döntéshez, célja megvalósításához az egyént (az egyéneket).” (Dr. Poór Ferenc, 2007).

Néhány szóban a pszichológia történetéről

Öngól! Évek hosszas munkája tökéletesen elég volt arra, hogy ne tudjak róla nyilatkozni néhány szóban. Ha most mégis neki futok, akkor azzal kezdem, hogy „ahogyan már a görögök is megmondták”… Ugyanis a történeti visszatekintés Arisztotelészig nyúlik vissza, akinek tipológiai rendszere jelentős inspirációt jelentett a jövő nemzedékei számára. A követezőkben bemutatott pszichológiai irányzatok jelentős állomásai a történeti térképen. Ma Magyarországon Budapesten ( itt 3 egyetemen BA/MA szinten, és plusz a BME-n Msc szinten oktatják), Debrecenben, Pécsett és Szegeden oktatják. Barátunk, a Wiki szerint „ A pszichológia vagy lélektan az emberi lényekhez tartozó gondolkodással és viselkedéssel foglalkozó tudomány.” Hivatalosan 1879-re teszik a pszichológiának, mint tudománynak a megszületését, amelyet Wilhelm Wundt munkásságával hoznak összefüggésbe. Wundt a kognitív pszichológia előfutáraként a percepció és figyelem tanulmányozásával, és pszichofizikával foglalkozott.

Irányzatok pszichológiában és coachingban:

Coaching irányzatokMegnevezésPszichológiai irányzatok
Ahogy a neve is sugallja, fókuszban a megoldás. Ennek érdekében, egy konkrétan megfogalmazott cél kitűzésével keres megoldási alternatívákat. Ezeket mind az egyén erősségeire építi. Mottója, hogy mindenkiben ott van a megoldás, aminek vezére a „hogyan”, és nem a „miért”.

Megoldásfókuszú

coaching

                                 Humanisztikus irányzat alapkoncepciója, hogy minden egyént a saját szubjektív világának a szemszögében kell látni, az ő saját erősségeit kell felfedezni. Ebből ered tehát a megoldásközpontú pszichológia, amely elsősorban az egyénre épít, nem pedig sémák szerint halad.
Abban az esetben, ha egy adott területen diszfunkcionális az egyén, akkor a coach a frusztráció forrását igyekszik jobban megvizsgálni, akár a tudatalatti rétegek felderítésének segítségével. Főleg a vezetők beosztottakkal való kapcsolatának fejlesztésénél használják.

Pszichodinamikai coaching

versus

Pszichoanalízis

Központi fogalmai: a tudat rétegei (tudatalatti, tudat-közeli, tudatos), az elhárító mechanizmusok, az ösztönök, driveok, a self hármas tagolása. Atyjának, Freudnak neve ikonikussá vált, csak úgy, mint használt eszközeinek is (szabad asszociáció, hipnoterápia, álomelemzés, projektív tesztek).
A gondolkodásban fellépő maladaptív sémákat igyekszik fejleszteni, és ebben a folyamatban támogatni a coacheet. Tipikus esete az imposztor szindróma, amikor az egyén lebecsüli magát, úgy érzi, hogy nem érdemelte meg a pozícióját, nem képes teljesíteni a munkaköri követelményeket. Ekkor a gondolkodásban lévő helytelen hiedelmek megváltoztatásában segít a coach, hogy a kliens gondolkodásában beálló minőségbeli változás segítse őt a magánéletében és a munkájában egyaránt.Kognitív

A mentális reprezentációkat, sztereotípiákat, sémákat, szerepeket vizsgálja, vagyis a gondolkodást (innen ered a szó is). Tehát a környezet ingereinek a sajátos információfeldolgozásával, majd az erre adott viselkedéses reakciójával foglalkozik. Az észlelés-gondolkodás-viselkedés triumvirátusának kutatása van a fókuszában.

A felnőtt-szülő-gyermek szerep nem pusztán természetes szerepként van jelen az életünkben, hanem felnőttként, akár munkakapcsolatainkban is utol érhet bennünket. A felnőtt szerep józan információ feldolgozást, a szülői a túlvédést, kontrollálást, azaz szülőktől tanult mintákat, a gyermek szerep pedig sértődékenységet, felelősség vállalás hiányát, feltűnő viselkedést takar. Ezek pedig emberi játszmákat generálnak. Ezeket a szerepeket kell tudatosítani, és feloldani a coach segítségével.Tranzakció alapúBár a Tranzakcióanalízis nem képvisel külön irányt, a személyiségközpontú és pszichoanalitikus irányzatok tekinthetőek gyökereinek.
 Biológiai irányzatA pszichés jelenségek hátterében húzódó pszichofiziológiai okokat kutatja.
 

Fenomenológiai (azaz humanisztikus)

 

Az egyén szubjektív megtapasztalását vizsgálja, vagyis azt, ahogyan ő észleli a körülötte lévő világot. Hangsúlyozza az önmegvalósítás iránti vágyat, az empátiát, a feltétel nélküli elfogadást.
 Behaviorizmus, azaz inger-válasz pszichológiaA környezeti ingerekre adott viselkedéses válasz objektív vizsgálatát helyezi a központba. A tanulás folyamatát, és a megerősítés hatását, a kondicionálás jelenségét vizsgálja többek közt. Erre épül a viselkedésterápia, és a különböző tanuláselméletek.
 Gestaltpszichológia„Az egész több mint részek összessége.” Az ingerek egészlegességét hangsúlyozza, észleléssel, és ezeknek az ingermintázatával foglalkozik.

További különbségek és hasonlóságok

(az egyszerűség kedvéért egyéni coachingot hasonlítok össze egyéni terápiával):

CoachingSzempontokPszichológia
Akvizíciós beszélgetés: Ennek során tisztázza a kereteket a coach, és köttetik meg a pszichológiai szerződés. Ez az ülés kb. 40 perces, mely során a közös munka szerepét hangsúlyozza a coach, fókuszban van a téma meghatározása és egy közös jelzésrendszer kialakítása.Első találkozásAnamnézis: első interjú, melynek során szintén megköttetik a pszichológiai szerződés. Explorációs folyamat, mely a személy életkörülményeire, társas kapcsolataira, élettörténetére terjed ki.
Egészséges, ám dilemmával küzdő emberek.CélcsoportTrauma, életkörülmények, genetika (nature or nurture) okán kialakult mentális vagy lelki eredetű problémával/betegséggel küzdő egyének.
Ülésenként 60-90 perc; időtartama 5-10 ülésIdőintervallumokÜlésenként 50 perc kb.; időtartama 3-6, vagy akár több hónap.
Dilemma megoldása, kompetenciák növeléseCélkitűzésTrauma feldolgozása, gondolkodás/viselkedés módosítása, továbblépés stb.
A jelenre és a jövőre fókuszál, nem elemez. Diagnosztizál, célt határoz meg, megoldásokat keres, erőforrásokat gyűjt, konkrét lépésekre bontja a megvalósítást, amelyeket közben monitoroz.FolyamatA múltból indul ki, elemző attitűdöt képvisel, jóval mélyebb vonalat követ.
Kérdezéstechnikát használ, él a pszichológia eszköztárával részben, tesztekkel is dolgozik, vagy akár videóval és képekkel.EszközökKérdezéstechnikát és teszteket használ, eszközei pedig az egyes irányzatok szerinti elméletekre épülnek (pl. hipnózis, elárasztás, szisztematikus deszenzitizáció, álomelemzés, projektív technikák, klasszikus kondicionálás, empátia, elfogadás stb…)