Vista Verde fekvő logó

párkapcsolati és családi kapcsolatok javítása a mediáció eszközeivel

Kötődési stílusok, sorskönyvi parancsok, szeretetnyelvek, szerelmi és családi életciklus (avagy hozzávalók a párkapcsolati és mediációs továbbképzés receptjéhez)

Szerző: dr. Sántha Annamária mediátor, life és business coach

Cikkem megírásának apropóját az adta, hogy nemrég részt vettem egy párkapcsolati és családi mediációs továbbképzésen a Vista Verde Oktatási Központnál, ezért arra gondoltam, hogy megosztom másokkal is ezt az élményt, mivel sok hasznos tudással és újszerű szemlélettel gazdagodtam.

A mediátorok és egyéb segítő területen dolgozók (coach-ok, pszichológusok) gyakran találkoznak párkapcsolati, családi problémákkal, elakadásokkal, konfliktusokkal. A párok vagy egyének jellemzően akkor fordulnak szakemberhez, amikor önállóan nem tudják megoldani a helyzetüket, amikor már bajban vannak.

A párkapcsolat mindenkit érdekel és úgy gondolja ért is hozzá (főleg, ha nem a saját életéről van szó), az is baj ha van, az pedig még nagyobb, ha nincs. Elméletben tudjuk, hogy hogyan kellene jól csinálni, mégis időről-időre ugyanazokat a hibákat követjük el. Ha jól működik, akkor életünk többi területét is könnyebbnek, jobbnak érezzük, ha nem működik jól, vagy nincsen, akkor pedig minden mást sokkal rosszabbnak érzünk, beleértve ebbe saját magunkat, az önmagunkról alkotott képet is.

A tréning résztvevőinek megvolt a saját véleménye a korábbi tapasztalatok és az aktuális élethelyzetük függvényében azzal kapcsolatban, hogy mitől jó, mitől működik egy párkapcsolat, de beszéltünk arról is, hogy mitől problémás, mi az ami rombolja azt. Természetesen egyénfüggő, hogy kinek mi a fontos és számára mitől eredményes egy kapcsolat, de alapvető működéseinkkel érdemes tisztában lennünk.

Az egyik ilyen, a kötődési stílusunk. John Bowlby brit pszichoanalitikus és tanítványa Mary Ainsworth alkották meg a modern kötődéselméletet gyerekek és gondozóik tanulmányozásával. Később, az 1980-as évek végén Cindy Hazan és Phillip Shaver alkalmazták a kötődéselméletet a felnőttkori párkapcsolatokra.

 A kötődéselmélet azt vizsgálja, hogy édesanyánkkal, vagy elsődleges gondozónkkal szerzett gyermekkori tapasztalataink, a neveltetésünk hogyan befolyásolják a felnőttkori kapcsolatainkat. Megkülönböztetünk biztonságos és bizonytalan kötődési stílusokat, ez utóbbin belül három típus található, a szorongó-elárasztó, az elutasító elkerülő és a bizalmatlan/félelem alapú elkerülő.

 A biztonságosan kötődő felnőttek képesek a bizalmi kapcsolatok kialakítására, nem okoz gondot számukra az ismerkedés, egészséges az önértékelésük és önbizalmuk, nem esnek kétségbe, sőt jól vannak akkor is, ha partnerük nincs állandóan velük és képesek a hosszú távú elköteleződésre.

A szorongó-elárasztó kötődési típusú felnőttek önértékelését gyakran a külső környezet, mások véleménye határozza meg, emiatt gyakran szoronganak azon, hogy vajon „elég jók-e” partnereik számára. Kapcsolataikra az érzelmi hullámvasút jellemző, állandóan attól rettegnek, hogy párjuk elhagyja őket és mivel görcsösen kapaszkodnak párjukba és a kapcsolatba, ez általában meg is történik. 

Az elutasító elkerülő kötődési típusú felnőttek nehezen engednek magukhoz közel másokat, hiszen nehezen bíznak meg az emberekben. A nagyon közeli kapcsolatok kényelmetlenek a számukra, mivel túl önálló és független személyiségek. Gyakran gondot okoz számukra az intimitás és a hosszú távú elköteleződés. 

A bizalmatlan/félelem alapú elkerülő kötődés akkor fordulhat elő, ha a szülő vagy gondviselő agresszíven, bántalmazóan lépett fel a gyermekkel szemben, tehát pont az a személy bántotta, akitől a biztonságot és a támogatást kellett volna kapnia. Ilyenkor a gyermekek eltávolodnak saját énjüktől,  kizárják a tudatukból az átélt negatív eseményeket. Felnőtt korukban nehezen alakítanak ki érdemleges kapcsolatokat, ha mégis, gyakran olyanokkal, akik megerősítik a kötődéshez fűződő negatív tapasztalataikat. 

Én korábban sokat szenvedtem a szorongó-elárasztó kötődési stílusom miatt, túlságosan ragaszkodtam olyan partnerekhez is, akikkel egyáltalán nem volt közös jövőnk. A szorongó-elárasztó kötődéssel rendelkező személyek előszeretettel „vonzzák be” az elutasító-elkerülő stílusú partnert, akivel nehéz megélni a szeretetteljes meghittséget, aki képtelen elköteleződni és minél erősebben ragaszkodik hozzá kétségbeesett partnere, annál inkább menekül tőle.

A jó hír az, hogy a bizonytalan kötődési stílusok megváltoztathatóak, de komoly önismereti munka, türelem és együttműködő partner szükségeltetik hozzájuk.

A következő fontos dolog, amiről jó, ha van ismeretünk, azok a sorskönyvi (szülői) parancsaink. Taibi Kahler amerikai pszichológus, tranzakcióanalitikus és kommunikációs tanácsadó 1975-ben öt sorskönyvi üzenetet – drivert – azonosított. A driverek tulajdonképpen olyan, a tudatalattinkban gyökerező üzenetek (utasítások/ellenparancsok), amelyeket elsősorban szüleinktől kaptunk és a viselkedésünket illetve a gondolkodásunkat befolyásolják. Ez a szülői programozás hat a döntéseinkre és a választásainkra, meghatározza, hogy milyen az értékrendünk, de ez felelős például azért, hogy hogyan viszonyulunk a pénzhez, a munkához vagy a társas kapcsolatokhoz.

Nézzük meg néhány jellemző alapján, hogy melyek ezek:

Légy tökéletes!

Akiben ez a „program” fut, beszédében és megjelenésében is tökéletességre törekszik, díjazza a pontosságot és ő maga is pontos, odafigyel a részletekre és nagyok az elvárásai, retteg a kritikától és a kudarctól. Céltudatosnak tűnik, szigorú értékrend és normák szerint él. Feladatorientált és logikus gondolkodású, valamint remekül átlátja, hogy hogyan lehet egy adott feladatot sikeresen végrehajtani. Minden olyan helyzetet stresszesnek ítél meg, ahol kontrollvesztést élhet meg. Megeshet az is, hogy viták során arrogánssá és agresszívvé válik, valamint nem képes azonosulni mások nézőpontjával.

Légy erős!, illetve Bírd ki!

Jól kezeli a válsághelyzeteket, általában nyugodt, nem mutatja ki az érzelmeit, mivel az érzelemkifejezést a gyengeség jelének tartja, hajlamos elfojtani dolgokat, nehezen tud együttműködni másokkal. Jellemző lehet az önállóság, segítőkészség és a megbízhatóság. Sokszor élvezi az egyedül végzendő munkát. Rá a stresszt az elutasítástól való félelem jelentheti: fél attól, hogy sebezhetőnek látszik, illetve hogy fel kell tárnia a gyengeségeit vagy sérülékeny pontjait. Rendkívül jól bírja a nehézségeket, és nehezen adja fel.

Tégy erőfeszítést!

Sokszor túlbonyolítja a dolgokat, nehezen tud priorizálni a tevékenységei között, hajlamos túlvállalni és túlhajszolni magát, nem hajlandó segítséget kérni. Magas célokat tűz ki maga elé, amiket nem ér el, bár nagyon keményen dolgozik. Sokszor használja a „próbál” igét a beszédében, kedvelt szófordulatai a „nem tudom”, „nem értem” és az „ez túl bonyolult” vagy „ez nehéz”. Gyakran tűnhet nagyon feszültnek. A stressz legjellemzőbb hatása az, hogy rengeteg erőfeszítést tesz bele a próbálkozásokba, mégis alig ér el valamit. Bár sok feladatot vállal el, valami „mindig közbejön”, ami a siker útjába áll. Az egyik legnagyobb problémája az, hogy úgy hiszi, csak akkor fogadják el, ha kemény erőfeszítéseket tesz. Úgy tűnik, mintha számára fontosabb lenne maga az erőfeszítés, mint a munka befejezése.

Szerezz örömet!, illetve Úgy csináld, hogy másoknak jó legyen!

Mivel úgy csinál mindent, hogy másoknak jó legyen, az elvárásoknak való megfelelésről szól az élete, nehezen tud nemet mondani, segítőkész, gondoskodó és jó a kommunikációs képessége. Sok erőfeszítést tesz meg azért, hogy vonzónak tűnjön. Élvezi, ha másokkal töltheti az idejét, és otthonosan mozog társas helyzetekben. Általában jól bánik másokkal és szeret mások kedvében járni. Nehezen viseli, ha semmibe veszik vagy kritizálják. Félelme abból fakadhat, hogy hibásnak tartják, és ezért elutasítják. Stresszes helyzetekben egyre emocionálisabbá válhat, valamint képtelenné a logikus gondolkodásra. Ennek az egyik legkárosabb következménye, hogy késztetést érezhet arra, hogy mindenkit megmentsen, mások helyett cselekedjen.

Siess!

Legnagyobb ellensége az idő, türelmetlen, gyakran nem érkezik és nem végez időben, hajlamos figyelmen kívül hagyni fontos részleteket, de energikus és lelkes. Gyakran használ olyan kifejezéseket, mint: „gyorsan,” „haladjunk”, „siessünk” vagy „ne húzzuk ezzel az időt”. Beszédtempója sokszor gyors, és általában több dolgot csinál egyszerre. Általában élénk, más emberek gyakran az „összejövetelek központi figurájaként” írják le, gyors, és képes egyszerre több dolgot is csinálni. Stresszesen éli meg azokat a helyzeteket, amikor csak a gondolataival kell foglalkoznia, a csendet, valamint azt, amikor „nincs mit tennie.” Növekvő stressz esetén egyre inkább kapkodóvá válhat.

Kijelenthetjük, hogy a driverek önmagukban nem jelentenek problémát, azonban képesek arra, hogy átvegyék a hatalmat az elménk fölött, így sokszor kényszerítenek minket önmagunk feladására és korlátoznak abban, hogy valódi érzelmeink és vágyaik szerint cselekedjünk.

Az említett parancsok lehetnek verbális (kimondott szavak, mondatok vagy „duruzsolás”), non verbális (pl. grimasz) és példa (amilyen példát látunk másoljuk, vagy pont az ellenkezője szerint cselekszünk), típusú parancsok is. Érdemes teszt segítségével megnézni, hogy milyen sorskönyvi parancsokat örököltünk és ha kiderítettük, akkor ezután könnyebben megérthetjük a saját és párunk viselkedését is.

Az én életemet sokáig a Siess! és a Tégy erőfeszítést! parancsok nehezítették meg. Jellemző volt rám a türelmetlenség, a kapkodás, a szenvedés a tétlenség miatt és az állandó „orrvérzésig tartó” erőfeszítés szinte minden életterületen, hogy azt mutassam csak így van értelme és értéke annak amit csinálok, ráadásul mindig a nehezebb utat választottam, ami gyötrelmes, nehezebb és hosszabb is volt. Azt nem mondom, hogy teljesen sikerült átírni a sorskönyvi parancsokat, de tudatosabb lettem és egyre ritkábban működtetem gondolkodás nélkül, „csípőből” a korábbi mintákat, úgyhogy van remény!

Sokan panaszkodnak, hogy a párjuk vagy a családtagjaik nem érti őket, nem beszélnek egy nyelvet, talán nem is szeretik őket. „A szeretet nyelve egyetemes, ám ahányan vagyunk, annyiféle nyelvjárását beszéljük”mondja Gary Chapman amerikai család- és párterapeuta, akinek a nevéhez fűződik az 5 szeretetnyelv, pár- és pszichoterápiai fogalom megalkotása. Chapman szerint a szeretetnyelv az a mód, ahogy az adott ember kifejezi és megéli a szeretetet. Ezek közül mindannyiunknak van egy elsődleges és egy másodlagos szeretetnyelve, amelyek mélyebben hatnak ránk a többinél.

Sajnos a legritkább esetben egyezik meg a szeretetnyelvünk a partnerünkkel, vagy a családtagjainkkal, így valóban nehéz azt megérteni és elfogadni, hogy a szeretetét és ragaszkodását mindenki a maga módján fejezi ki, azzal az eszköztárral amivel ő rendelkezik. Ismerjük a mondást, mindenki azzal főz, amije van. Az öt szeretetnyelv az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándék, a testi érintés és a szívességek, melyek jellemzőit néhány mondatban összefoglaltam.

Az elismerő szavak verbális megerősítést nyújtanak a szeretett személy számára. Az elismerés vonatkozhat az illető személyiségére, külsejére vagy valamely cselekedetére, amelyet értünk vagy másokért tett. A szavak többet érnek a cselekedeteknél. Akinek az elismerő szavak a szeretetnyelve, számára a dicséret mindennél többet jelent.

A minőségi idő azt jelenti, hogy osztatlan figyelmünkkel tiszteljük meg partnerünket. Ez lehet beszélgetés, közös séta, kávézás. A minőségi idő azt fejezi ki, hogy szeretünk együtt lenni. Akinek a minőségi idő a szeretetnyelve a rá irányuló figyelem hatására érzi leginkább, hogy őt elismerik.

Sokan akkor érzik leginkább a szeretetet, ha ajándékot kapnak. Az ajándék azt fejezi ki számukra, hogy partnerük gondolt rájuk akkor is, amikor éppen nem voltak együtt. Nem az ajándék értéke számít, hanem annak személyre szabottsága.

Régóta tudjuk, milyen hatalmas érzelmi erő rejlik a testi érintésben. A testi érintés érzelmi energiát közvetít azok számára, akiknek ez a szeretetnyelvük. A fizikai jelenlét és az elérhetőség a legfontosabb. Egy-egy kedves mozdulat többet mond számukra száz szónál.

Aki a szívességek szeretetnyelvét beszéli, annak a tettek többet mondanak a szavaknál. Ha azt akarjuk, hogy érezze törődésünket, figyeljük meg, milyen segítségre vágyik, majd tegyük azt rendszeresen.

Chapman szerint a másik ember szeretetnyelvét úgy tudjuk felfedezni, ha megfigyeljük, hogyan fejezi ki a szeretetét mások felé, valamint mi miatt panaszkodik a leggyakrabban, illetve mit kér leggyakrabban a párjától. Az elmélete szerint az emberek természetes módon úgy nyújtanak szeretetet, ahogyan másoktól is várják annak kifejezését, és a párok között jobb kommunikáció valósítható meg, amikor az egyik olyan szeretetnyelven tudja kifejezni a gondoskodását, amit a másik megért.

Miután megismerkedtünk azzal, hogy milyen kötődési stílusok vannak, milyen szülői (sorskönyvi) parancsokat örököltünk és milyen szeretetnyelveket használunk, részletesen beszéltünk a szerelem (párkapcsolat) és a család életciklusairól, filmrészletekkel színesítve a tudnivalókat. A szerelemnek és a családi életnek ugyanúgy vannak ciklusai, mint magának az emberi életnek és minden szakasznak megvannak a maga jellemzői, kihívásai, fókuszai.

Először megnéztük azt, hogy a szerelemnek milyen ciklusai vannak. A kezdeti lángolástól az érett párkapcsolatig négy szakaszon mennek át a szerelmesek: a szimbiózis, a differenciálódás, a gyakorlás és az újraközeledés szakaszán.

Szimbiózis

Ez az a bizonyos rózsaszín köd állapota. Ilyenkor a párunkat tökéletesnek látjuk, minden percet vele szeretnénk tölteni, szinte elválaszthatatlanok vagyunk. Ha a párkapcsolat szakaszait az eltelt idő és a kapcsolat intenzitása függvényében Gauss-görbén ábrázoljuk, ez a kezdeti időszak az együtt-teremtés időszaka, amikor az én-ből mi lesz.

Differenciálódás

Miután ez a köd feloszlik, a pár átlép a differenciálódás időszakába. Itt már hús-vér férfiként/nőként látjuk a partnerünket, lehull a fátyol, és előtérbe kerülnek a kevésbé vonzó tulajdonságok. Ekkor már vitákra is sor kerül, és nem kizárólag a másik körül forognak a gondolataink. Mindezek ellenére ez a szakasz is általában csak közelebb hozza egymáshoz a párokat. A kapcsolati Gauss-görbén ez a működtetés, vagy más néven plató időszak.

Gyakorlás

A gyakorlás időszakában kissé eltávolodnak a felek, több energiát fektetnek egyéb tevékenységekbe (pl. munkába vagy baráti összejövetelekbe), mint a közös időtöltésbe. Sok esetben itt szakításra kerül sor, pedig nyílt kommunikációval ezeken a nehézségeken is túl lehetne jutni. Ez a leghosszabb időszak, évtizedekig is tarthat, a kapcsolati Gauss-görbén a szétteremtés időszaka. Ebben az időszakban lehet az utolsó olyan beavatkozási pont, amikor egy külső szakember segíthet. Ha viszont a kapcsolat nem éli túl ezt az időszakot, akkor az eredmény a párok szétválását eredményezi.

Újraközeledés

Ha a pár túlélte az előző időszakot, átlép az újraközeledés szakaszába: itt az intimitás új szintjét élik meg a felek, és egy sokkal mélyebb kötődés alakul ki köztük. Természetesen a két fél a legritkább esetben lép át egy időben egyik szakaszból a másikba, ami további kihívások elé állíthatja őket, ha azonban mindkettejük részéről van motiváció a közös jövő építésére, képesek lesznek leküzdeni az akadályokat.

Az előbb említettem, hogy nemcsak a párkapcsolatnak, hanem a családi életnek is van életciklusa. A szakirodalomban több családi életciklus modell ismert, a kutatók (Magyarországon dr. Komlósi Piroska) az 1960-as évektől kezdve foglalkoznak a téma feltárásával. Több életciklus modell létezik, mi a Hill és Rodgers-féle modellt ismertük meg részletesen. A családi életciklus modell egy olyan elméleti keretrendszer, amely leírja és kategorizálja a családi élet főbb szakaszait és változásait a kapcsolatkezdéstől vagy első házasságtól a családalapításon, a gyermeknevelésen, a tinédzserkoron, az üres fészek szakaszán át az inaktív, nyugdíjas időszakig. Minden szakaszban változik a családi dinamika, a szerepek, az igények és a család alkalmazkodik az adott életszakasz kihívásaihoz, feladataihoz és veszteségeihez is. A modell segít megérteni, hogyan alakul át és fejlődik a család az évek során.

Fontos megjegyezni, hogy ezek a szakaszok nem minden családra ugyanúgy vonatkoznak, és a változások egyéni körülményektől, kultúrától, társadalmi kontextustól és más tényezőktől függően alakulnak.

Láthatjuk, hogy a párkapcsolat és családi élet szorosan összefonódó területek, melyek jelentős szerepet játszanak az emberek életében. Sajnos nem tanulunk az iskolában önismeretet, konfliktuskezelést, de nem tanítják meg azt sem, hogy a párkapcsolati és családi életnek milyen kihívásai, buktatói vannak, hogy mennyi mindenen múlik ezek sikere vagy kudarca.

Mindannyian tudjuk, hogy a jól funkcionáló kapcsolatok hozzájárulnak az egyéni és társas jólléthez, egészséghez, boldogsághoz, így érdemes időt és energiát fektetni abba, hogy mind a párkapcsolatunk, mind pedig a családi életünk jobban működjön. Én mindenkit biztatok arra, hogyha úgy érzi egyedül nem tudja megoldani az elakadásait, problémáit, bátran kérjen külső segítséget. Kezdetben a párkapcsolat-javító beszélgetés is elég lehet, ha viszont komolyabb, feloldhatatlannak tűnő konfliktusról van szó, a mediáció lesz a megoldás.

Vezetői egyensúly az emberek és feladatok között

Jane Mouton és Bobert Blake egy tanácsadócégben dolgoztak együtt. A cég profilja a szervezeti diagnózisalkotás volt, a két szakember sok különböző vezetővel és szervezeti kultúrával találkozott. Kutatókként tapasztalataik alapján alkották meg a Blake-Mouton féle vezetői rácsot. Módszerükkel a szervezeti problémák megoldására fókuszáltak, nem csupán a diagnózisalkotásra. Mivel ez eltért a cég profiljától, ezért kiváltak a abból és megalapították saját vállalkozásukat.

A modell ötféle vezetési stílust különböztet meg aszerint, hogy a szervezetben és a csapatban feladat és/vagy emberorientált hozzáállás figyelhető meg. A feladatorientáltság és az emberorientáltság tengelye is kilenc egységre van bontva, a modell alapvetően tehát sokféle vezetői attitűdöt különböztet meg. Mi most az öt legfontosabbat vesszük sorra.

Emberközpontú vezetés (Country Club Management)

Ebben az esetben magas a vezető emberorientáltsága és alacsony a feladatorientáltsága. Ilyen vezetés mellett általában kellemes légkör uralkodik a munkahelyen, barátiak a kapcsolatok a kollégák között és a vezető felé is. A társas szükséglete itt mindenkinek kielégül, első a csapat és a jóllét. A vezető segítőkész és figyel az egyéni igényekre is, célja, hogy mindenki jól érezze magát.

A teljesítmény másodlagos, a munkatempó kellemes, a határidők kevésbé szigorúak.

Félvezetés (Improvished management)

A vezető ilyenkor csak formálisan van a csoport élén, a gyakorlatban nagyon kevés a kapcsolat köztük. Kis figyelmet fordít az emberekre és a munkafeladatok elvégzését sem követi. Mivel így a bizalom sem tud kialakulni, ha szakmai vagy személyes probléma merül fel, a beosztottak elsősorban nem hozzá fordulnak.

A csapat erős önszerveződésére van szükség, tulajdonképpen ennek sikerességétől függ az eredményességük is. Gyakori, hogy valaki informális vezetővé válik ki. Fontos ugyanakkor, hogy a felelősség végső soron a formális vezetőé.

Hatalom-engedelmes/hajtós/tekintélyelvű vezetés (Authority-compaince/produce-or-perish style management)

A vezető ekkor egy szigorúbb, merevebb, keménykezűbb ember. A szervezeti célok megvalósítása az elsődleges számára, így a hangsúly a termelésen és a kemény munkán van. Az emberi szempontok másodlagosak számára. Utasításokkal adja ki a feladatokat alkalmazottainak és szigorúan ellenőrzi őket. Értékeli a teljesítményt, kevésbé megértő a hibázással szemben.

A bizalom itt sem alakul ki a csoport és a vezető között, jó teljesítmény ugyanakkor tényleg megfigyelhető, még ha ez emberi áldozatok árán is valósul meg.

Csoportközpontú vezetés (Team management)

A modell szerint ez a legideálisabb állapot. A vezető ilyenkor egyaránt figyel az alkalmazottakra és arra is, hogy a feladatok hogyan vannak elvégezve. Figyelembe veszi a szervezeti célokat és úgy alakítja ki az elköteleződést, hogy mindenki megtalálja az érdekeltségét ebben a kölcsönös függésben. A csapatában jó a teljesítmény, hiszen a tagok bíznak egymásban és megbecsülést fejeznek ki egymás felé.

A vezető nyílt, határozott, tisztán kommunikál, reálisan tervez és ha szükséges, döntést is hoz. Ugyanakkor a kellő mértékben bevonja a folyamatokba az alkalmazottakat is, ezzel alakítva ki a jó légkört és a motivációt.

Kompromisszumos vezetés/szervezeti ember (Middle-of-the-road management/organization
man)

A vezető célja ilyenkor az egyensúly megteremtése a szervezeti célok megvalósítása és a jó hangulat között. Ennek eredménye általában, hogy a teljesítmény jó (de nem kiemelkedő) és a morál megfelelő (de nem kielégítő). Tulajdonképpen jut is, marad is mindenből, hiszen a mindenkinek jó megoldások keresése miatt sok kompromisszumot kell meghozni. Mindebből kifolyólag az ilyen típusú vezetők sokszor konfliktuskerülők és megosztják a figyelmüket sokféle tényező között.

Hogyan segít ez a modell a szervezet és vezetőfejlesztésben?

A modell segítségével a vezetői viselkedés árnyaltabb elemzése lehetséges. A felelősségek megoszlanak a feladatok és az emberek között, így pontosabb diagnózis alkotható meg arról, mely területeket van szükség fejlődésre. Fontos megjegyezni, hogy bár a modell a csoportközpontú vezetést tartja a legideálisabbnak, vannak olyan szervezeti kultúrák vagy vezetői szerepkörök, amikor más a célravezetőbb. Célszerű ezért az eredményeket összevetni a nagyobb szervezeti kontextussal és ahhoz illeszteni a fejlesztési tervet.

Történet nem csak atomtengeralattjáró irányításáról

Bárkinek, aki nem hisz a vezetői személetmódváltásban, most egy bizonyító erejű történetet hozunk.

Talán egyetértünk abban, hogy az Amerikai Egyesült Államok hadserege az egyik legnagyobb és legjobban képzett erő a világon. És talán azt is lefektethetjük alapvetésnek, hogy a katonaságokon belül erős hierarchiára áll fenn, mely parancsok kiadására és azok gondolkodás nélküli végrehajtárára épül.

Tisztában volt ezzel David Marquet is, aki ambiciózus leendő kapitányként évfolyamelsőként végzett az Amerikai Haditengerészeti Akadémián. Olvasmányai alapján azonban megfogalmazódott benne az a gondolat, hogy talán mégsem a parancsalapú vezető- követők a legjobb modell.

A USS Will Rogers (SSBN-659), egy nukleáris meghajtású ballisztikus rakétás tengeralattjáró fedélzetén lévő mérnök-tisztként David kipróbált egy új módszert. Széleskörű iránymutatással látta el csapatát, inkább szándékot fejezett ki feléjük, mint parancsot adott a legénységnek. Tulajdonképpen felhatalmazta csapatát, hogy maguk hozzanak meg döntéseket. Ez azonban katasztrófához vezetett. Csapata rossz döntéseket hozott, amelyek hibákhoz vezettek. Abban kellett hagynia kísérletét, és vissza kellett térnie a hagyományos vezető-követők módszerhez.

David szépen halad előre a ranglétrán, mígnem őt választották ki a USS Olympia (SSN-717), egy nukleáris meghajtású támadó tengeralattjáró kapitányának. Több mint egy évig tanult, hogy átvehesse a parancsnokságot, és mélységében megértette a tengeralattjáró működésének minden részletét.

Váratlanul azonban Davidet átirányították a USS Santa Fe (SSN-763) parancsnokságára, amikor annak kapitánya felmondott. A Santa Fe ekkor a flotta legrosszabb teljesítményű tengeralattjárója volt, ráadásul tengeralattjáró más típusú is volt, amelyről David keveset tudott.

Alig egy hónappal azután, hogy Marquet átvette a kapitányságot, a Santa Fe egy egyszerű gyakorlatot hajtott végre, hogy szimulálja a reaktor meghibásodását. Ebben a forgatókönyvben a meghajtás a főmotorokról egy kisebb, elektromos meghajtómotorra tevődik át. A kapitány azt parancsolta: „kétharmaddal előre”. A fedélzeti tiszt megismételte a parancsot: „kétharmaddal előre”.

Marquet kapitány észrevette, hogy a kormányos, akinek a parancsot végre kellett volna hajtania, nyugtalannak tűnik. Amikor megkérdezte, mi a probléma, a kormányos rámutatott, hogy az elektromos meghajtás üzemmódban nincs kétharmad, ellentétben az összes korábbi tengeralattjárójával, amit David oly jól ismert. A fedélzeti tiszt tehát megismételte a kapitány parancsát, tudva, hogy az rossz.

David rájött, hogy a vezető-követő modell azt jelenti, hogy a beosztottak bármit megtesznek, amit mondanak nekik – még akkor is, ha tudják, hogy az rossz. Ez éles helyzetben akár katasztrofális is lehetett volna. A kapitány úgy döntött, hogy újra megpróbálja a szándékalapú vezetést.

Marquet kapitány elkezdte vezetőkként, nem pedig követőkként kezelni a legénységét, és kontroll adni a kezükbe, nem pedig átvenni felettük az irányítást. Nem telt el sok idő, és a műveletek drámai fordulatot vettek. A Santa Fe a legrosszabból az első helyre került, és a haditengerészetnél a legmagasabb megtartási és működési értékeket érte el.

Miután Marquet kapitány elhagyta a USS Santa Fe-t, az továbbra is díjakat nyert, és több tisztet és sorkatonát léptetett elő nagyobb felelősséggel járó pozícióba, mint bármely más tengeralattjárón – köztük egészen pontosan tíz későbbi tengeralattjáró-kapitányt.

Mit tett tehát másként Marquet kapitány?

1. Kontroll helyett irányítás adott a legénység kezébe

David felhagyott a parancsok osztogatásával. Irányítását követő beosztottak helyett vezetőket képzett ki az irányítás átadásával. Arra kérte a tiszteket, hogy szándékként osszák meg vele a terveiket, amiket majd jóváhagy vagy módosít rajtuk. Nem volt többé parancsosztás és engedélykérés, teljesen eltértek tehát a hagyományos formától. A fókuszváltással a legénységnek kapitányként kellett gondolkodnia, felelősséget kellett vállalnia. Ez pedig azonnali teljesítményjavulást vonzott maga után.

Mindezzel gondolkodásra lehet rávenni az embereket, nem pedig megmondani nekik, hogy mit csináljanak. Ha ugyanis az emberek azt teszik, amit a vezető mond nekik, akkor vezető ezzel felmenti őket a felelősség alól. Ha követőkké tesszük az embereket – mert úgy véljük, hogy vannak vezetők és követők, akkor ne csodálkozzunk, ha úgy is viselkednek motiváció és kezdeményezés nélkül.

2. Eligazítás helyett engedélyadás

Az eligazítás úgy néz ki, hogy a főnök elmondja a beosztottaknak, hogy mi fog történni és mi az elvárás velük szemben. Ilyenkor az eligazítást tartó főnök aktív, a hallgató beosztottak pedig passzívak és csak megkapják, hogy mit kell tenniük. Ám a Santa Fe területén megszüntették az eligazításokat, és engedélyadással váltották fel. Ez úgy nézett ki, hogy egy alacsonyabb beosztású tiszt, vagy matróz, elmondja a terveit egy magasabb beosztásúnak, ő pedig eldönti, hogy a beosztott/csapat készen áll-e a megvalósításra.

Hogy ez miben különbözött az eligazítástól? Aktivizálja az embereket, hiszen ők találnak ki az ötleteket, cselekvési terveket, illetve döntési jogot is jelent. Az intellektus felszabadult, az aktív részvétel a döntési és tervezési folyamatokban pedig növeli a lelkesedést.

Ha tehát eddig valaki csak a kifogásokkal élt a vezetői személetmódváltás ellen, most itt az élő példa: még a leghierarchikusabb rendszerekben is lehetséges a változás, mely kiváló eredményekkel hálálja meg magát. Ha pedig ebben támogatásra van szükség, szakembereink örömmel állnak rendelkezésre.

 

Forrás 

A coach szemléletű vezetővé válás titka

A coach szemléletű vezetés szemléletmódja egyre nagyobb teret hódít, hiszen remek sikereket elérni vele szinte bármelyik szervezetben. De milyen eszközökben rejlik a coach szemléletű vezetés titka?

A 21. század gyors változásai egyre nagyobb kihívások elé állítják a szervezeteket, vezetőket, beosztottakat. Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, a változások kezelésre egy újfajta vezető szemléletmód, a coaching szemléletű vezetés jelentheti az egyik megoldást. De mik is ennek a vezetési működésnek az eszközei?

Ahhoz, hogy megértsük a coach szemléletű vezetés eszközeit, ismerni kell, hányféle képpen lehet coach szemlélettel vezeti. Ehhez egy nagyon egyszerű mátrixot használunk segítségül. Az Y tengely a vezető által beletett tudást mutatja, az X tengely pedig azt az energiát és motivációt, mely a coacholtban szabadul fel a folyamat hatására. Fontos megjegyezni, hogy itt a nem a beosztott általános motivációs és energiaszintjéről beszélünk, hanem arról, aki kifejezetten a folyamatnak köszönhető.

Direktív coaching

Azt a módszert, amikor a vezető sok szaktudást ad át és ezáltal kevés motiváció szabadul fel, direktív „coachingnak” hívják. Az idézőjel leginkább azért van, mert ezt a módszert sokkal inkább mentorálásnak hívjuk, de a klasszikus irányító vezetés is ilyen. Ekkor a vezető a felhalmozott szaktudását osztja meg a beosztottal, a párbeszédnek kevés helye van. Ahogy előző cikkünkben is említettük, nem ördögtől való, bizonyos helyezetekben, például egy junior munkatárs betanítása esetén erre van szükség a coaching többi fajtája előtt.

Laissez- Fair módszer

Amikor a csapat produktívan végzi munkáját, sokszor az a legcélszerűbb, ha a vezető háttérbe vonul és hagyja a kollégákat maguktól dolgozni. Ez a Laissez- Fair módszer, a vezető nem tesz tudást a folyamatban, így értelemszerűen motivációt sem ébreszt a beosztottakban. Az általános energiaszintjük viszont magas, hiszen csak így tud megvalósulni beavatkozás nélkül is a hatékony munka.

Nondirektív coaching

A nondirektív coaching a meghallgatásra, a kérdezésre és az ítélkezésmentességre épül. A vezetők itt azon dolgoznak, hogy bölcsességet, éleslátást és kreativitást vonjanak ki a coacholt emberekből. A cél az, hogy segítsék őket megtanulni megoldani a problémáikat és megbirkózni a kihívást jelentő helyzetekkel saját maguk. Ez a megközelítés rendkívül energizáló lehet a coacholtak számára.

Szituációs coaching

A szituációs coaching jelenti talán – legalábbis ebben a keretrendszerben – a vezetők coach szemléletmód elsajátításának csúcsát. Ebben az esetben a vezető a pillanatnyi igényeknek megfelelően finom egyensúlyt teremt a direktív és a nem direktív stílus között. Ehhez a vezetőknek először sokat kell gyakorolniuk a nem direktív coachingot, amíg az szinte második természetükké nem válik, és csak ezután kezdjék el kiegyensúlyozni ezt az újonnan megerősödött képességet a hasznos direktív coaching időszakokkal.

A coach szemléletű vezető eszközei
Helyzetfelmérés

Először is fontos eldönteni, milyen coachingra van szükség. A szituatív coaching – a direktív és a nondirektív coaching pillanatról pillanatra történő kiegyensúlyozása – nem mindig jelent megoldást. Mindig lesznek olyan helyzetek, amikor az embereknek egyszerűen meg kell mondani, hogy mit kell tenniük. Máskor – ha például fontos karrierdöntésekkel küzd egy kolléga – helyénvaló nondirektív coachingot nyújtani, de semmi többet. Az is lehetséges, hogy az embereknek most nincs szükségük coachingra, de később nagyon is értékelnék, ha meghallgatnák őket. A helyzetfelmérés a kollégákról szól, fontos egyenesen megkérdezni az igényeiket.

GROW modell

A GROW egy igazán népszerű modell. Lényege, hogy a coaching alapú beszélgetéseket az ábrán látható négy lépés mentén kell felépíteni.

Célok

A célállításkor a fókuszban a konkrét beszélgetés várható kimenete kerül, fontos tehát észrevenni, hogy nem a kolléga munkahelyi vagy magánéleti céliat kell feltérképezni. Kulcskérdés lehet például: „Mit akarsz, amikor kilépsz az ajtón, ami most nincs meg?”

Valóság

A valóság áttekintése azért kell, hogy a realitások talajára kerüljön a beszélgetés és az elképzelések. A konstruktivitás és az eredményesség érdekében az alábbi kérdéseket kell feltenni: Ki? Mit? Mikor? Hol? Hogyan? Miben? Fontos, hogy ne maradjon ki semmilyen fontos dolog, ennek észben tartása a vezető feladat.

A felsorolásból a Miért? kimaradt és ez nem véletlen. Ez ugyanis elterelné a fókuszt a tényekről az egyéni motivációkra és okokra, tehát szubjektív megfigyelésekre.

Lehetősége

A lehetőségek keresésénél nincs rossz válasz. A minél több lehetőség felsorolása abban segít, hogy az ember kiszabaduljon a két opció közötti tépelődésből. A perspektíva kiszélesítése és a gondolkodás elmélyítése csak a kreativitás kibontakoztatásával érhető el, a jó megoldáshoz pedig számba kell venni az előnyöket, hátrányokat és lehetséges következményeket is.

Teendők

Ha jól és eredményesen zajlott a beszélgetés, az utolsó, összefoglaló lépéskor már magától jönnek a világos tervek és a megvalósításukhoz szükséges konkrét lépések is. Ha ez nem történik meg, újra kell ismételni az első három lépést egészen addig, amíg nem születik meg az akcióterv.

A GROW modell elsőre is könnyen megérthető, a valódi elsajátítása azonban időbe telhet, hiszen egészen új gondolkodásmódot követel meg.

Nyitott végű kérdések

Az igen/nem kérdések kizárják a gondolkodást. A nyitott végűek kibővítik azt. A kérdéseknek még csak nem is feltétlen kell összetettnek vagy bonyolultnak lenniük. Néha a legegyszerűbbek – például a „Mi más?” – a legjobbak. A legfontosabb, hogy a kérdésekkel hiteles érdeklődést közvetítsünk a személy iránt, akivel beszélgetünk. Ez magába foglalja az ítéletmentességet, és talán ez a legnehezebb. Előzetes elképzeléseink beszűkítik a kérdéseket és egy irányba mutatnak csak, hogy igazoljuk magunkat.

Maradj csöndben és hallgass

Legyünk figyelmesek arra, hogy mit közvetít a másik a szavaival, hangszínével és a testbeszédével. Ne reagáljunk úgy, ahogy általában szoktunk; ehelyett hallgassunk, hogy megértsük a másikat. Időnként ismételjük vissza, amit hallottunk, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy jól értettük-e a másikat. A csendnek is teret kell hagyni, különösen a beszélgetés végén. A legfontosabb dolgok gyakran ebből a csendből derülnek ki.

Gyakorlás – akár az irodán kívül is

A gyakorlat teszi az embert mesterré. Senkinek nem megy elsőre, főleg nem egy ekkora szemléletmódváltás. A kitartás a kulcs és a visszajelzések megszívlelése. A nondirektív coachingot ráadásul az irodán kívül is könnyen lehet gyakorolni: családban, barátokkal, szomszédokkal. Hálásak lesznek az „Aha!” pillanatokért.

Felhasznált forrás: Ibarra, H. & Scoular, A. (2019). The Leader as Coach. Harvard Business Review

A vezetői szerepváltozás nyomában

Az elmúlt évszázadban a sikeres karriert magáénak tudó ember jó szakmai tudással rendelkezett, a munka során a felmerülő kérdésekre kész válaszokkal tudott szolgálni. Így bizonyította rátermettségét, amivel elismerést vívott ki és előre tudott vele lépkedni a ranglétrán. Vezetői pozícióba kerülve hasonlókat keresett beosztottjaiban, azaz, hogy szaktudásukat használva kész válaszaik legyenek. Az így előrejutott vezető tehát tudta, mit kell az alkalmazottainak tennie a munkakörükben, ha szükség volt rá, megtanította őket a hiányzó tudásra, majd értékelte a teljesítményüket. Klasszikusan tehát feladatokat osztott ki, irányított és ellenőrzött.

Változó kor

Ahogy a döntéshozatalról szóló cikkeinkben is írtuk, fontossá vált a beosztottak egyenrangú bevonása is. A sokféle változás miatt a vezetői szerep is átalakulóban van, a klasszikus irányítás és utasítás helyett a feladat inkább a támogatás és az útmutatás. Ezt nevezzük coach szemléletű vezetésnek.

Milyen egy coach szemléletű vezető?

A hatékony vezető, mint coach kérdéseket tesz fel ahelyett, hogy válaszokat adna. Támogatja az alkalmazottakat ahelyett, hogy megítélné, értékelné őket. Elősegíti az egyéni fejlődésüket ahelyett, hogy megmondaná mit és hogyan kell tenni.

A coaching személet segítségével biztosítható a folyamatos egyéni és szervezeti fejlődés, aminek hatására egy olyan tanulási kultúra alakulhat ki, mely sikeresen veszi az felmerülő akadályokat és rugalmasan alkalmazkodik az változásokhoz.

Párhuzamosság

Ez a személet azonban nem azt jelenti, hogy nincs helye a hagyományos vezetői feladatoknak, azaz az irányításnak, delegálásnak, számonkérésnek. A hangsúly az egyensúlyon van. A direkt irányítás és delegálás például egyértelmű válasszal rendelkező helyzetekben és nagy súlyú döntések alkalmával elengedhetetlen, a formális értékelések pedig segíthetnek egyértelmű kereteket és elvárásokat teremteni.

A coaching szemléletű vezetés nem veszi el továbbá az üzleti, executive coachok munkáját sem. A coach egy külső tanácsadó, aki egy adott probléma esetén segít a vezetőnek megoldani a személyes vagy szakmai elakadását. Ez tehát egy rövidebb ideig tartó közös munka egy meghatározott céllal, ennek szintén fontos szerepe van az üzleti életben. A coach személetű vezető ugyanakkor folyamatosan ott van a szervezet életében és állandóan dolgozik a munkatársakkal együtt újabb és újabb célokat kitűzve.

A tapasztalt, senior munkatársak vagy vezetők tapasztalatmegosztása is elengedhetetlen. Fontos a direkt tanítás, hiszen egyrészt van olyan tudás, ami csak így adható át. Másrészt meg kell teremteni az alapot a junior kollégákban az önálló fejlődéshez. Ez lehetőség biztosít arra, hogy coach szemléletű vezetőjük kérdési mentén és támogatásával később jól boldoguljanak.

Elmélet vs gyakorlat

A coach szemléletű vezetés fontosságát szerencsére egyre több hazai és nemzetközi vállalat felismeri. Történnek is lépések a változás irányába, de tapasztalatunk szerint a gyakorlat még sokszor eltér az elmélettől. Azoknak a vezetőknek, akik megszokták, hogy a teljesítmény úgy tartjk fenn, hogy megmondják az embereknek, mit tegyenek, a coaching megközelítés gyakran túl „lágynak” tűnik. Ráadásul pszichológiailag is kényelmetlenül érezhetik magukat, mert megfosztja őket a legmegszokottabb vezetői eszközüktől: a tekintélyük érvényesítésétől. Ezért ellenállnak a coachingnak – és ha a saját eszközeikre hagyják őket, talán meg sem próbálják. „Túl elfoglalt vagyok”, „Ez nem a legjobb időtöltés”, „Az emberek, akiket a nyakamba vettem, nem coacholhatók”. Mindezt alátámasztja Daniel Goleman tanulmánya, amelyben a vezetők a legkevésbé kedvelt stílusként a coachingot jelölték meg, mondván, hogy egyszerűen nincs idejük az emberek tanításának és fejlődésük segítésének lassú és fárasztó munkájára.

Még ha sok vezető nem is lelkesedik a coachingért, a legtöbben úgy gondolják, hogy elég jók benne. De sokan közülük valójában nem azok. Egy tanulmányban 3761 vezető értékelte saját coaching-képességeit, majd értékelésüket összehasonlították a velük együtt dolgozó emberek értékelésével. Az értékelések nem csengtek össze. A vezetők 24 százaléka jelentősen túlbecsülte képességeit, és átlagon felülinek minősítette magát. Ezzel szemben kollégáik a csoport alsó harmadába sorolták őket. Ez sokatmondó eltérés. „Ha azt hiszi, hogy jó coach, de valójában nem az” – írták a tanulmány szerzői – „ezek az adatok azt sugallják, hogy lehet, hogy sokkal rosszabb, mint képzelte”.

Felhasznált forrás: Ibarra, H. & Scoular, A. (2019). The Leader as Coach. Harvard Business Review

Mi fán terem a jó döntés?

A döntéshozatal felelősségének súlya sok vezető vállát nyomja. A környezet a lehető legjobb teljesítményt várja, egy rossz döntés pedig akár végzetes is lehet mind a karrier, mind a szervezet szempontjából.

A döntések súlyossága miatt már régóta nagy az igény a kutatókban és a gyakorlati szakemberekben, hogy olyan döntési folyamatot dolgozzanak ki, mely garantálja a vezetőknek a lehető legjobb döntés meghozatalát. Victor Harold Vroom a Yale School of Management professzora is egy volt közülük, aki Phillip Yettonnal 1973-ban publikálta egy döntéshozatali modellüket, majd Arthur Jago közreműködésével tökélesedett 1988-ban a Vroom és Yetton-féle döntési fa.

A modell ötféle döntési stílust különböztet meg.

Autokratikus 1. típus (Al): A vezető saját döntést hoz az adott pillanatban számára könnyen hozzáférhető információk alapján. Ez a típus teljesen autokratikus.

Autokratikus 2. típus (AII): A vezető összegyűjti a szükséges információkat az érintettektől, majd egyedül dönt. A problémáról vagy a döntésről a beosztottak tájékoztathatók, de ez nem szükségszerű. Itt a beosztottak részvétele csak az információszolgáltatásban merül ki.

Konzultatív 1. típus (CI): A vezető egyenként megosztja a problémát az érintettekkel, kikéri az ötleteiket és javaslataikat, majd egyedül hozza meg a döntést. Itt a beosztottak nem találkoznak egymással, és a vezető döntése vagy tükrözi, vagy nem tükrözi a megkérdezettek véleményét. Tehát itt az érintettek részvétele az alternatívák egyéni felajánlásának szintjén van.

Konzultatív 2. típus (CII): A vezető megosztja a problémát az érintettekkel, mint csoporttal, megkérdezi a véleményüket és javaslataikat, majd a vezető egyedül hozza meg a döntést. Itt az érintettek találkoznak egymással, és a megbeszéléseken keresztül megértik a többi alternatívát. A vezető döntése azonban vagy tükrözi, vagy nem tükrözi az érintettek befolyását. Tehát itt a követők részvétele a csoportként való segítségnyújtás szintjén történik a döntéshozatalban.

Csoportalapú (GII): A vezető csoportosan megvitatja a problémát és a helyzetet a beosztottakkal, ötletbörzén keresztül kéri az ötleteiket és javaslataikat. A vezető bármilyen döntést elfogad, és nem próbálja erőltetni az ötletét. A csoport által elfogadott döntés a végleges.

Fontos leszögezni, hogy egyik döntési típus sem jobb vagy rosszabb a másiknál, mindegyiknek megvan a maga helye és ideje. Az adott helyzetnek megfelelő döntési stílus megtalálásához az alábbi kérdéseken kell végig menni:

  • Fontos a döntés minősége?
  • Fontos a csapat elkötelezettsége a döntés szempontjából?
  • Van elég információd ahhoz, hogy egyedül meghozd a döntést?
  • Jól strukturált a probléma?
  • A csapat támogatná a döntésed, ha egyedül hoznád meg?
  • A csapat és a szervezet céljai ugyanazok
  • Valószínű, hogy konfliktus alakul ki a csapatban a döntés miatt?

A kérdésekre adott igen/nem válaszok mentén lehet egyik kérdésről a másikra lépni, ahogy az az ábrán is látható. A döntési fa útvonalain végig haladva, az ágak végén pedig a választ lehet megkapni, az adott döntési helyzetben melyik döntési stílust érdemes alkalmazni.

A képre jobb klikkel kattitva lehet azt új lapon megnyitni, úgy lesz látható élesen és olvashatóan a modell.

A modell elsőre bonyolultnak tűnhet, ám valójában csak nagyon részletes és sok lehetőségre felkészít. A bonyolultsága valójában alaposságot rejt, ezért gondoljuk, hogy türelmes áttanulmányozás után és gyakorlás után igazán hasznos modell a mindennapokban is.

Szervezet és vezetőfejlesztőként sok ember mellett ott álltunk már ilyen döntéshelyezetekben, tapasztalatainkról a döntéshozatali csapdákról írt cikksorozatunkban számoltunk be. Ahogyan már ott is említettük, mások véleményének megkérdezése nagyon hasznos lehet dilemmák esetén, több szem ugyanis mindig többet lát, ezt támasztja most alá a döntési fa elmélet is. Ha úgy érzi, Önnek vagy szervezetének is egy külső szemre van szüksége, keressen minket bátran elérhetőségeink egyikén. 

A döntéshozatal csapdái – 2. rész

Folytatjuk cikksorozatunkat, melyben a döntéshozatalt megnehezítő csapdákról írunk. A sorozat első része itt érhető el.

Másokkal való konzultáció elmulasztása

Ez a hiba több forrásból eredhet. A vezető egyrészt félhet megmutatni azt, hogy nem boldogul egyedül egy helyzettel, azaz félti a hírnevét, tekintélyét és a szaktudásába vetett bizalmat. A csapda másik forrása egyszerűen a beképzeltség, önteltség, azaz hogy a vezető mindenhatónak képzeli magát, olyannak, aki mindennel és mindenkivel boldogul egyedül is.

Ugyanakkor az, hogy a problémákat egyedül kell megoldani, hibás gondolkodás. Ahogy Raph Killmann mondta egy 2020-as interjújában: „Egy összetett problémát – definíció szerint – egy személy nem tud megoldani, mivel olyan sok különböző területet érint. Egyetlen személynek sincs meg a tudása, a tapasztalata, az elkötelezettsége, az iskolázottsága az egész probléma megértéséhez, így különböző emberek szükségesek a megoldáshoz.”

A döntéshozatalnál ezért érdemes másokat is bevonni a folyamatba és nem egyedül viselni a terhet. Mások talán új nézőpontokat hoznak be vagy más oldalról világítják meg a problémát. Ráadásul az, ha beosztottak kerülnek bevonásra, növeli azt az érzést bennük, hogy elismerik, megbecsülik őket és a tudásukat, ez pedig növeli bennük a szervezet iránti elköteleződést. Persze fontos jól megválogatni, kiknek az véleményét érdemes kikérni; a túl sok vélemény bizonytalanná tesz, a hozzá nem értők pedig félrevihetik az eredményt.

Korábbi tapasztalatok változatlan felhasználása

Vannak a vezetők karrierjében újra és újra felbukkanó dilemmák, hasonló döntési szituációk vagy visszatérő mintázatok, melyek ismerőssége megkönnyítheti a döntések meghozatalát, adott esetben automatikussá is teheti azt. Ennek természetesen megvan az előnye, de a veszélye is.

Nincs két teljesen egyforma helyzet, így nem érdemes egy az egyben a korábbi tapasztalatokra hagyatkozni, fontos megvizsgálni alaposan minden aktuálisan felmerülő szempontot a döntési helyzetben. Másrészt az információk nagyon gyorsan elavulhatnak, célszerű tehát mindig az elérhető legfrissebb információkat alapul venni a döntéshez.

Adatok és tények figyelmen kívül hagyása

„Minden itt van a fejemben.” „A megérzésem még sosem csapott be.” „Ez az információ nem annyira fontos, figyelembe venni sem érdemes.” „Az adatokat mindenféle trükkel módosítani szokták, nem érnek semmit.” Olyan mondatok ezek, melyekkel már találkozunk vezetőkkel való munkánk során.  Mind arra utalnak, hogy a vezetők nem akarják vagy tudják felhasználni a rendelkezésre álló adatokat, így csökken az objektivitás, veszélybe kerülve ezzel a lehető legjobb döntés meghozatala.

Az adatok figyelmen kívül hagyása ugyanakkor nagy hiba. Egyrészt senki nem képes minden információt egymaga fejben tartani és átlátni. Elemzés nélkül ráadásul nem is lehet megmondani, mely adatok a fontosnak és melyek azok, melyekre éppen akkor nincs szükség. További érv, hogy míg bár a megérzések van, hogy tényleg működnek, az intuíciókkal nem lehet döntést indokolni és alátámasztani, ráadásul leginkább a szerencsén múlik, hogy mi jön be és mi nem.

Hibák be nem ismerése

Hibázni emberi dolog. Bár a vezetőktől a környezetük és ők saját maguktól is a lehető legjobb teljesítményt várják el, mégis fontos tisztázni, hogy senki sem tévedhetetlen. Az elfedett vagy jobb színben feltüntetett döntési hibákra előbb-utóbb fény szokott derülni, az pedig csak még jobban rontja a hírnevet és a megbecsültséget.

A hibákból tanulni érdemes és levonni belőlük a megfelelő következtetéseket. Ez a szervezeti és személyes fejlődés egyik kulcsa.

A döntéshozatal csapdái – 1. rész

Bár a döntési helyzetek a mindennapok részeit képezik, mostanában mégis olyan időket élünk, ahol úgy tűnhet, a döntéseknek megnőtt a súlya szervezeti környezetben (is). Vezetőkkel való munkánk során azt tapasztaljuk, megnőtt a szorongás s döntéshozatalól. Erre a jelenségre reflektálunk most két részes cikksorozatunkban.

Félelem a döntéshozataltól

A döntési szituációk, élethelyzettől és beosztástól függetlenül nehezek, ijesztők. A lehetséges döntések következménye nem mindig bejósolhat, ráadásul minden döntéssel amellett, hogy nyerünk, el is veszítünk valamit. A jó döntés meghozatal felelősség, ez pedig talán fokozottan igaz a vezetők esetében. A felelősség nagyobb, hiszen a döntés a beosztottak és az egész cég életére hatással van.  Teljesen érthető ezért, ha egy vezető fél a döntéshozataltól, ez sokszor halogatásban és felelősséghárításban figyelhető meg. Ez ugyanakkor nem segíti, hanem gátolja a folyamatot és nehezíti a lehető legjobb döntés megtalálását, hiszen a félelem hatására a gondolkodás beszűkülhet. A bizonytalanság és a félelem továbbá időt visz el, a halogatással értékes erőforrásokat és lehetőségeket veszíthetünk, ha pedig egy hozzá nem értő kezébe kerül át a felelősség, az növeli a rossz döntés meghozatalának kockázatát.

Fontos ezért vezetőként szembenézni a döntéshozatallal és az ezzel járó felelősséggel, hiszen ez a pozícióval jár. Segítheti a félelem leküzdését átgondolni a következőket: Mi az, ami megnyugtathat? Mi segítheti a tiszta gondolkodást? Milyen belső vagy külső erőforrásokra támaszkodhatok a folyamatban?

A döntési helyzet egy élet-halál kérdés

A döntéshozatal következő csapdája az, ha minden helyzetet élet-halál kérdésként fogunk fel. Ennek oka maga a döntéshelyzet felelőssége és ennek súlya.

Érdemes ezért különbséget tenni fontos és kevésbé fontos kérdések között.  Attól, hogy minden döntésnek van súlya és felelőssége, ezek mértéke szerencsére egyáltalán nem egyenlő. Fontos ezért feltenni az alábbi kérdéseket és ezek mentén priorizálni: Melyik döntésnek van nagyobb súlya? Melyik ügy az, ahol, sincs olyan súlyos negatív következmény, ha rosszul döntök?

Krízisszituáció teremtése egy döntés validálásáért

A döntéshozatal talán azért is olyan nehéz, mert egy-egy döntés még akkor is meg kell hozni, ha annak következménye előreláthatóan rosszul fog érinteni többeket is. Szervezetfejlesztőként láttunk már arra példát, hogy ilyenkor olyan helyzetet teremtett a vezetőség, ami validálta, alátámasztotta a döntés szükségességét. Krízishelyzetre hivatkozva ugyanis a beosztottak könnyebben elfogadják a szervezetet rosszul érintő döntéseket, hiszen nincs helye a tiltakozásnak.

Krízisszituáció teremtése helyett sokkal célszerűbb őszintének lenni a cég dolgozóival. Azzal, hogy világossá tesszük előttük a realitásokat, partnerként kezeljük őket. Partneri viszonyban csökken az ellenállás mértéke és nőhet az elfogadásé anélkül is, hogy olyan helyzetet teremtenénk, melyben nincs senkinek választása.

Teljesíthetetlen ígéretek

A döntések meghozatalakor sokszor nem vagyunk minden lehetséges következmény tudatában. Ilyenkor látszólag segíthet rajtunk, ha a lehető legpozitívabb végkimenetelt vetítjük előre és ezt ígérjük meg beosztottjainknak is. Ezzel egyfelől népszerűséget, szimpátiát és támogatást lehet nyerni, másrészt magát a döntést is könnyebb meghozni, hiszen csökkenti a bizonytalanságérzetet.

Fontos ugyanakkor tudatában lenni annak, az ígéretek be nem tartása sokkal nagyobb károkat okozhat, mint amennyi előnyhöz juttattak a felelőtlen ígéretek. Ahogy az előző pontnál, így a kulcs itt is az őszinteség mások felé. A döntéshelyezetekkel járó bizonyos mértékű bizonytalanság bár szorongást okozhat, a felelőtlen ígéretek utáni becsapottágérzet erősebb lehet ennél él alapjaiban rengetheti meg a bizalmat.

Cikkünk következő részében újabb négy döntéshozatali csapdáról írunk majd, érdemes követni posztjainkat. Amennyiben pedig támogatásra van szükség bármely vezető helyzetben, coachaink szívesen állnak rendelkezésre.

 

(A cikk saját tapasztalataink mellett az alábbi forrás felhasználásával készült: Veresné Dr. Somosi Mariann: Vezetői döntéshozatal, 2014.)

Így mentsd meg a meetinget, ha elharapództak az indulatok

A vitába, veszekedésbe torkolló meetingek rombolják a munkatársi kapcsolatokat és a hatékonyságot is. Négy egyszerű lépéssel azonban még idejében kézbe tudod az irányítást és vissza tudod terelni a medrébe a beszélgetést.

Vezetőként a meetingek lebonyolítása sokszor igazán nagy kihívás, hiszen a beszélgetést úgy kell mederben tartani, hogy a végére eredmény vagy megállapodás szülessen az adott kérdést illetően. Egy korábbi cikkünkben már írtunk arról, hogy milyen egyszerű szabályok lefektetésével lehet megalapozni az eredményes vita műfaját, ám ahogy akkor is említettük, sokszor sajnos mégis elkerülhetetlen a túlságosan is heves véleménycsere.

Egy ilyen meetingen résztvevőként már te is találkozhattál azzal, hogy a kollégáid csak saját gondolataikat ismételgetik, egyszerűen elbeszélnek egymás mellett. Ilyenkor csak arra vágynak, hogy őket hallgassák meg, meg nem értettséget éreznek. Ez különösen igaz akkor, ha valaki sértettségből beszél, egója ilyenkor ugyanis gyógyulásra vágyik. Az is gyakran előfordul, hogy egy kérdés megvitatása közben valójában egy másik probléma vagy konfliktus van a háttérben, ez ilyenkor rejtett módon bekúszik a megbeszélésbe és eltereli a valódi fókuszról a hangsúlyt. Megfigyelhető továbbá az is, hogy nem is a probléma az igazán nagy vagy a nézőpontok állnak túl messze egymástól, hanem mindennek túlreagálása, ilyenkor tud igazán eluralkodni a káosz.

Lássuk hát azt a négy lépést, amik segítségével nagy eséllyel visszaterelhető a meeting egy nyugodtabb mederbe.

1.    lépés: Szakítsd meg a káoszt

Az indulattal teli érzelmek közben a pulzus és a beszéd felgyorsul, ezért ezzel ellentétes hatásokra van szükség. Lassan, nyugodtan beszélve hívd fel magadra a figyelmet, kizökkentve ezzel mindenkit.

2.    lépés: Térj vissza a folyamatra

Tárgyilagosan, senkit nem hibáztatva hívd fel a figyelmet arra, hogy eltértetek a tárgytól, sok időt veszítve ezzel. Kérd, hogy erősítsék meg, ők is látják a problémát. Így könnyebben köteleződnek el a megoldás mellett is. Ez idő alatt ugyanis van ideje megnyugodni az egónak, és ahelyett, hogy egymást tekintené mindenki ellenségnek, egy közös ellenség kerülhet a fókuszba: az eredménytelenség.

3.    lépés: Javasolj új struktúrát

Fektessetek le új szabályokat. Fontos, hogy mindenki elfogadja és a magáénak érezze őket, hiszen így tudnak elköteleződni mellette. Az új szabályoknak biztosítaniuk kell a nyugodt tempót és érzelmeket.

4.    lépés: Tartasd be a megállapodás

Egy intenzív vita után nem valószínű, hogy mindenki rögtön vissza tud állni a nyugodt megbeszélésre. A rend megtörését az esetükben ne büntető jelleggel kezeld. Mindössze fel kell hívnod a figyelmet az eltérése és emlékeztesd őket a közösen lefektetett keretekre.

Ahogy cikkeinkben is látható, törekszünk arra, hogy a vezetőknek olyan gyakorlati tudást és eszközöket adjunk, amik segítségével akár már holnaptól egy kicsivel jobb vezetőkké tudnak válni. Számos képzésünkön segítjük a hozzánk érkezőket, de az egyéni coachingot is ajánljuk minden fejlődni vágyó vezetőnek. Természetesen van olyan, hogy mindez nem elég és elharapódzott egy konfliktus a csapatban, ilyenkor érdemes külső szakembert segítségül hívni egy mediátor személyében. Szakembereink ebben is rendelkezésre állnak, de rendszeresen indítunk képzéseket is indítunk, ahol megtanítjuk az érdeklődőknek a mediáció csínját-bínját.

Forrás: Grenny, J. (2017). How to Save a Meeting That’s Gotten Tense. Harward Business review. Online megtekintés: https://hbr.org/2017/12/how-to-save-a-meeting-thats-gotten-tense

Coaching vs. Pszichológia – Hol vannak a határok?

A pszichologia és a coaching folyamat összehasonlítása röviden.

Vajon van-e olyan, akit ma így vagy úgy, ne foglalkoztatna a pszichológia? Őrült egy világban élünk, ahol mindannyian szomjazzuk a lélek jelenlétét, és a másikról, mások viselkedésének hátterében megbújó okokról, saját önismeretünkről való releváns tudást. A miért-ek száma exponenciálisan növekszik, miközben a valódi válaszok elmaradnak, hiszen sok esetben maga a cselekvő sem érti, mit miért tesz. Vicces, hogy most írom le sorozatban harmadszor a Miért kérdést. Miért is vicces ez? Mert a jelenlegi témám a pszichológia és a coaching közti különbség, és aki rendelkezik némi tudással a coaching elméletét illetően, az pontosan tudja, melyik az a kérdés, ami tiltólistás egy coach szemszögéből. Szerintem mindenki kitalálja, melyik kérdésre gondolok! 😉

A cikk megírása iránti igényem egyenesen a Life Coach képzés keretein belülről fakadt. Ugyanis a coaching határterületei izgalmas témaként szerepeltek az egyik napon. Pszichológusként bevallom, szomjazom a kézzel fogható különbségek sorba vételére, hogy tisztán lássam a területek közti határokat, és úgy gondolom, nem vagyok egyedül ezzel az igénnyel. Így most a teljesség igénye nélkül kérlek, fogadjátok szeretettel azokat a legfontosabb hasonlóságokat és különbségeket, amiket csokorba szedtem számotokra. Nem mondom, nyithatnék még ennek a témának külön fejezeteket, de hogy ne vesszünk el a részletekben, a legmarkánsabb szempontok mentén haladnék első körben.

Néhány szóban a coaching történetéről és definíciójáról

A 70-es évek Amerikájában fogalmazódott meg először az igény, hogy a munkavállalókat vezetőik célirányos szakmai, motivációs és személyiségbeli szempontok szerint fejlesszék, majd később kiterjedt az új vezetők mentorálására és a karrierfejlesztésre is. Innen, és Tim Gallwey (1975) tenisz analógiájával karöltve indult tehát útjára a coaching, azaz (a magyar tanácsadás kifejezés nem épp helytálló, ha a coaching kereteit vesszük alapul) ez a segítő hivatás. A coaching „olyan tanácsadó tevékenység /tanácsadási folyamat/, amely sajátos eszközeivel az egyén önálló feladatmegoldását segíti elő, támogatja – akár az érintett személy (érintettek) ismereteinek kiegészítésével is – és elvezeti az optimális döntéshez, célja megvalósításához az egyént (az egyéneket).” (Dr. Poór Ferenc, 2007).

Néhány szóban a pszichológia történetéről

Öngól! Évek hosszas munkája tökéletesen elég volt arra, hogy ne tudjak róla nyilatkozni néhány szóban. Ha most mégis neki futok, akkor azzal kezdem, hogy „ahogyan már a görögök is megmondták”… Ugyanis a történeti visszatekintés Arisztotelészig nyúlik vissza, akinek tipológiai rendszere jelentős inspirációt jelentett a jövő nemzedékei számára. A követezőkben bemutatott pszichológiai irányzatok jelentős állomásai a történeti térképen. Ma Magyarországon Budapesten ( itt 3 egyetemen BA/MA szinten, és plusz a BME-n Msc szinten oktatják), Debrecenben, Pécsett és Szegeden oktatják. Barátunk, a Wiki szerint „ A pszichológia vagy lélektan az emberi lényekhez tartozó gondolkodással és viselkedéssel foglalkozó tudomány.” Hivatalosan 1879-re teszik a pszichológiának, mint tudománynak a megszületését, amelyet Wilhelm Wundt munkásságával hoznak összefüggésbe. Wundt a kognitív pszichológia előfutáraként a percepció és figyelem tanulmányozásával, és pszichofizikával foglalkozott.

Irányzatok pszichológiában és coachingban:

Coaching irányzatokMegnevezésPszichológiai irányzatok
Ahogy a neve is sugallja, fókuszban a megoldás. Ennek érdekében, egy konkrétan megfogalmazott cél kitűzésével keres megoldási alternatívákat. Ezeket mind az egyén erősségeire építi. Mottója, hogy mindenkiben ott van a megoldás, aminek vezére a „hogyan”, és nem a „miért”.

Megoldásfókuszú

coaching

                                 Humanisztikus irányzat alapkoncepciója, hogy minden egyént a saját szubjektív világának a szemszögében kell látni, az ő saját erősségeit kell felfedezni. Ebből ered tehát a megoldásközpontú pszichológia, amely elsősorban az egyénre épít, nem pedig sémák szerint halad.
Abban az esetben, ha egy adott területen diszfunkcionális az egyén, akkor a coach a frusztráció forrását igyekszik jobban megvizsgálni, akár a tudatalatti rétegek felderítésének segítségével. Főleg a vezetők beosztottakkal való kapcsolatának fejlesztésénél használják.

Pszichodinamikai coaching

versus

Pszichoanalízis

Központi fogalmai: a tudat rétegei (tudatalatti, tudat-közeli, tudatos), az elhárító mechanizmusok, az ösztönök, driveok, a self hármas tagolása. Atyjának, Freudnak neve ikonikussá vált, csak úgy, mint használt eszközeinek is (szabad asszociáció, hipnoterápia, álomelemzés, projektív tesztek).
A gondolkodásban fellépő maladaptív sémákat igyekszik fejleszteni, és ebben a folyamatban támogatni a coacheet. Tipikus esete az imposztor szindróma, amikor az egyén lebecsüli magát, úgy érzi, hogy nem érdemelte meg a pozícióját, nem képes teljesíteni a munkaköri követelményeket. Ekkor a gondolkodásban lévő helytelen hiedelmek megváltoztatásában segít a coach, hogy a kliens gondolkodásában beálló minőségbeli változás segítse őt a magánéletében és a munkájában egyaránt.Kognitív

A mentális reprezentációkat, sztereotípiákat, sémákat, szerepeket vizsgálja, vagyis a gondolkodást (innen ered a szó is). Tehát a környezet ingereinek a sajátos információfeldolgozásával, majd az erre adott viselkedéses reakciójával foglalkozik. Az észlelés-gondolkodás-viselkedés triumvirátusának kutatása van a fókuszában.

A felnőtt-szülő-gyermek szerep nem pusztán természetes szerepként van jelen az életünkben, hanem felnőttként, akár munkakapcsolatainkban is utol érhet bennünket. A felnőtt szerep józan információ feldolgozást, a szülői a túlvédést, kontrollálást, azaz szülőktől tanult mintákat, a gyermek szerep pedig sértődékenységet, felelősség vállalás hiányát, feltűnő viselkedést takar. Ezek pedig emberi játszmákat generálnak. Ezeket a szerepeket kell tudatosítani, és feloldani a coach segítségével.Tranzakció alapúBár a Tranzakcióanalízis nem képvisel külön irányt, a személyiségközpontú és pszichoanalitikus irányzatok tekinthetőek gyökereinek.
 Biológiai irányzatA pszichés jelenségek hátterében húzódó pszichofiziológiai okokat kutatja.
 

Fenomenológiai (azaz humanisztikus)

 

Az egyén szubjektív megtapasztalását vizsgálja, vagyis azt, ahogyan ő észleli a körülötte lévő világot. Hangsúlyozza az önmegvalósítás iránti vágyat, az empátiát, a feltétel nélküli elfogadást.
 Behaviorizmus, azaz inger-válasz pszichológiaA környezeti ingerekre adott viselkedéses válasz objektív vizsgálatát helyezi a központba. A tanulás folyamatát, és a megerősítés hatását, a kondicionálás jelenségét vizsgálja többek közt. Erre épül a viselkedésterápia, és a különböző tanuláselméletek.
 Gestaltpszichológia„Az egész több mint részek összessége.” Az ingerek egészlegességét hangsúlyozza, észleléssel, és ezeknek az ingermintázatával foglalkozik.

További különbségek és hasonlóságok

(az egyszerűség kedvéért egyéni coachingot hasonlítok össze egyéni terápiával):

CoachingSzempontokPszichológia
Akvizíciós beszélgetés: Ennek során tisztázza a kereteket a coach, és köttetik meg a pszichológiai szerződés. Ez az ülés kb. 40 perces, mely során a közös munka szerepét hangsúlyozza a coach, fókuszban van a téma meghatározása és egy közös jelzésrendszer kialakítása.Első találkozásAnamnézis: első interjú, melynek során szintén megköttetik a pszichológiai szerződés. Explorációs folyamat, mely a személy életkörülményeire, társas kapcsolataira, élettörténetére terjed ki.
Egészséges, ám dilemmával küzdő emberek.CélcsoportTrauma, életkörülmények, genetika (nature or nurture) okán kialakult mentális vagy lelki eredetű problémával/betegséggel küzdő egyének.
Ülésenként 60-90 perc; időtartama 5-10 ülésIdőintervallumokÜlésenként 50 perc kb.; időtartama 3-6, vagy akár több hónap.
Dilemma megoldása, kompetenciák növeléseCélkitűzésTrauma feldolgozása, gondolkodás/viselkedés módosítása, továbblépés stb.
A jelenre és a jövőre fókuszál, nem elemez. Diagnosztizál, célt határoz meg, megoldásokat keres, erőforrásokat gyűjt, konkrét lépésekre bontja a megvalósítást, amelyeket közben monitoroz.FolyamatA múltból indul ki, elemző attitűdöt képvisel, jóval mélyebb vonalat követ.
Kérdezéstechnikát használ, él a pszichológia eszköztárával részben, tesztekkel is dolgozik, vagy akár videóval és képekkel.EszközökKérdezéstechnikát és teszteket használ, eszközei pedig az egyes irányzatok szerinti elméletekre épülnek (pl. hipnózis, elárasztás, szisztematikus deszenzitizáció, álomelemzés, projektív technikák, klasszikus kondicionálás, empátia, elfogadás stb…)