vistaverde.hu
Vista Verde fekvő logó

Te beszéled a másik szeretetnyelvét?

Nagysikerű Családi, és párkapcsolti mediáció továbbképzésünk egyik fontos témája a szeretetnyelvek. Ennek ismeret azonban nemcsak mediátorként hasznos, hiszen kis odafigyeléssel és tudatossággal bármely emberi kapcsolatot javítani képes.

Az emberek közötti kommunikáció legfontosabb eszköze maga a nyelv. Ennek segítségével tudjuk leírni a világot és megosztani másokkal gondolataink, érzéseink, tapasztalataink. A világban azonban rengeteg féle különböző nyelv létezik, ezért szükség van több nyelv ismeretére ahhoz, hogy különböző helyekről érkező embereket is megértsünk.
A kommunikációs nyelvhez hasonlóan a szeretetnek is kialakulnak különböző nyelvei az élettapasztalatink sokféleségének hatására. Neveltetésünk, környezetünk és személyiségünk miatt tehát mindenki egy kicsit másként, más csatornákon képes a szeretet adására és kapására, tehát más lesz a szeretetnyelve.


Gary Chapman 5 szeretetnyelvet különböztet meg az 1992-ben megjelent híres könyvében, az Egymásra hangolva-ban. Az írás alapvetőn a házasságokról szól, azonban érdemes észben tartani, hogy egymás szeretetnyelvének ismerete nemcsak házastársak között, hanem minden emberi kapcsolatban, például barátságban, testvérek között, szülő – gyerek viszonyban is fontos.


Az első szeretetnyelv: elismerő szavak


Az ember természetétől fogva vágyik az elismerésre, ezáltal érezzük ugyanis a közösséghez tartozást. Ennek okai az evolúcióban keresendők, a valahova való tartozás volt ugyanis a záloga volt a túlélésnek.

Az elismerő szavaknak tehát az a feladata, hogy növelje a másik ember önbecsülését, bizalmát és bátorságát, hogy kibontakoztassa önmagát. Az elismerő szó lehet egy dicséter, bátorítás, egy kedves vagy szelíd szó, de akár egy kérés is.

Az elismerés ne üres szó legyen, vonatkozzon valós erősségre. Ehhez persze empátiára van szükség, hogy lássuk, a másik ember mit tart fontosnak.

Fontos ezen kívül az is, hogy az elismerő szavak csak akkor közvetítenek valódi szeretetet a másik felé, ha nem hátsó, önös szándék által vezérelve lesznek kimondva. Fontos még a hangsúly is, hogy ne váljon kétértelművé vagy szarkasztikussá a mondat.

A második szeretetnyelv: Minőségi idő

A minőségi idő lényege az együttlét, az egymásnak szentelt idő, az egymásra figyelés. Az egy térben töltött idő, a fizikai közelség éppen ezért nem válik automatikusan minőségi idővé, ha a feleknek külön elfoglaltsága van. Alapvetőn a passzív közös tevékenységek, például a filmnézés sem minőségi idő, hiszen a tevékenység van a központban és nem egymás.

De akkor mi a minőségi idő? A tevékenység fajtája tulajdonképpen nem számít, hiszen az egymásra szánt időnek van valójában érzelmi jelentősége, a tevékenység közvetíti az együttlét élményét. Nem kell tehát nagy, drága, különleges dolgokra gondolni. Egy mély beszélgetés, egy közösen megfőzött ebéd, egy délutáni könnyed séta vagy egy közösen végzett hobbi éppúgy lehet minőségi idő, mint a hosszabb kirándulások vagy külföldi nyaralások. És még a filmnézést is minőségi idővé varázsolhatjuk a látottak megbeszélésével.

A közösen végzett tevékenységek és az együtt töltött minőségi idő egy hosszabbtávú, mélyebb kapcsot alakít ki két ember között, olyan emlékek ezek, melyekhez nehezebb időkben is vissza lehet nyúlni és erőt lehet belőle meríteni. Akiknek a minőségi idő a szeretetnyelve, különösen fontos ez.

A harmadik szeretetnyelv: ajándékozás

Az ajándékozás kicsi kortól ösztönösen megjelenik, a gyerekek gyakran és szívesen adnak szüleiknek kisebb-nagyobb dolgokat. Ez a gesztus egy kézzelfogható jele a gyerekek szeretetének. Az ajándékozás jelentése felnőttkorban sem változik. Az, ha valakinek ajándékot veszünk, adunk neki valamit vagy meglepjük valamilyen kézzelfogható tárggyal, azt fejezzük ki felé, hogy gondoltunk rá, fontos nekünk, szeretjük.

Éppen ezért valójában nem is az ajándék értéke a fontos, hanem maga a gesztus. Annak, akinek az ajándékozás a szeretetnyelve, kézzelfogható jelekre van szüksége, különben talán kételkedni is kezd az iránta érzett szeretetben. Ezek az emberek nagy becsben tartják a nekik adott ajándékokat és még évek múlva is emlékeznek mindenre, amit a szeretett személytől kaptak. Ne várj tehát a különleges alkalmakra, dobd fel a másik mindennapjait apróságokkal, kis ajándékokkal.

A negyedik szeretetnyelv: szívesség

Ha a szeretet kézzel fogható bizonyítéka az ajándék, a szóbeli bizonyítéka az elismerő szavak, akkor a szívesség a szeretet tettekkel való bizonyítása.

Vedd észre magadtól, mit tehetsz a másikért. Ha a másik unszolására, sokaid kérésére vagy figyelmeztetésére szánod rá magad valamire, azzal nem azt fejezed ki felé, hogy szereted őt, mivel nem figyeltél rá, nem hallottad meg, hogy mire van szüksége.

Ahogy az ajándékoknál, itt sem a tettek grandiózussága számít. Minden apróság jóleshet a másiknak, amivel a törődésünket, odafigyelésünket fejezzük ki. Ha főzöl a másiknak egy teát, amikor beteg, ha korábban végzel a munkával és te mész el bevásárolni, ha kerülővel mész munkába, hogy őt is elvihesd – ezek mind-mind olyan szívességek, amivel a törődésed fejezheted ki. Fontos, hogy figyelj az ő igényeire és ne feltétlen aszerint csinálj valamit, ahogy azt te látod jónak.

A szívességekért, amiket teszel, ne várj viszonzást. Azért tedd, mert törődsz a másikkal, mert fontos neked a boldogsága és az elégedettsége. Ezek lesznek cselekedeteid jutalmai. Ha vársz valamit cserébe, akkor tulajdonképpen nem a másikért, hanem saját magadért csináltad a dolgot, az pedig már valójában nem is szívesség.

Az ötödik szeretetnyelv: testi érintés

Csecsemőkísérletekben kimutatták, hogy azok a gyerekek, akiket szüleik rendszeresen érintenek vagy ölelnek meg, biztonságosabb kötődést alakítani ki és az érzelmeik is egészségesebben fejlődnek, mint azok a gyerekek, akik nélkülözik azt.

A testi érintés felnőttkorban is elengedhetetlen. Ennek bizonyítéka például az ölelés élettani hatásai. Egy legalább 20 másodpercig tartó ölelés hatására oxitocin szabadul fel a testünkben, ami az úgynevezett boldogsághormon. Ez okozza az örömérzetet és elhalványítja a fájdalmat. Az ölelés hatására emellett csökken a szervezetünkben a kortizol, ami ismertebb nevén a stresszhormon, tehát összességében csökken a szorongásunk.

Tanuld meg, hogyan szereti a másik, ha megérintik, és mi az, ami irritálóan, kellemetlenül hat. Azt is fontos észben tartani, hogy míg az érintés van, amikor nagyon jól esik, máskor zavaró lehet. Figyeld ezért a másik ember igényeit és azokra reagálj érintéseddel.

Miért fontos ismerni a szeretetnyelveket?

Egyfelől fontos tisztában lenni a saját szeretetnyelvünkkel. Hogyan neveltek a szüleid? Hogyan fejezték ki kiskorodban a hozzád közelállók a szeretetüket? Mitől érzed a mindennapokban, hogy szeret valaki? A saját szeretetnyelved nagyban befolyásolja azt, hogy te hogyan tudod leginkább kifejezni a szereteted mások felé. Ha például fontos számodra az, hogy megdicsérjenek, tehát a te szeretetnyelved az elismerő szavak, valószínűleg te is könnyen tudod másoknak szavakkal kifejezni az elismerésed, ellenben például nehezebben jut eszedbe bevásárlásnál egy apró meglepetést venni párodnak.

Ahhoz, hogy a hozzánk közelállók felé megfelelően kifejezhessük szeretetünket, ismerünk kell a másik ember szeretetnyelvét is. Figyeld meg, milyen dolgoknak örül, mik dobják fel a mindennapjait. Egy kedves szó? Az, ha elmosogatsz helyette? Vagy a hétvégi kirándulás? A saját szeretetnyelved nagyban befolyásolja azt, ahogyan te észleled a világot és értelmezed mások szeretetét. Ez ugyanakkor ne tévesszen meg. Ha a párodnak ugyanis más a szeretetnyelve, neked rá kell hangolódnod és az ő nyelvén kifejezni felé a szereteted, nem úgy, ahogy automatikus lenne, vagy hogy neked esne jól.

Zárásképpen fontos megjegyezni még valamit. Az, hogy a másik minek örül, természetesen függ külső körülményektől, hangulattól, élethelyezettől is. Ez viszont csak még jobban megerősíti, hogy őszintén és elfogulatlanul kell társadat figyelni ahhoz, hogy tényleg rá tudj hangolódni.

 

Változás vagy változtatás?

Nem mindegy! Egyik ugyanis előfeltétele a másiknak! Ha nem vagyunk képesek a szemléletmódbeli változásra, nem fogunk tudni változtatni sem!

Változás vagy változtatás?

Nem mindegy! Egyik ugyanis előfeltétele a másiknak! Ha nem vagyunk képesek a szemléletmódbeli változásra, nem fogunk tudni változtatni sem!

Jót kacagtam Limpár Imre szakpszichológus következő mondatán: „egy gyűlölt hétfő reggelen balta-arccal utazunk a metrón”.. Elég gyakori látvány a reggeli tömegközlekedésben a sok kedvetlen, szitkozódó, rohanásban lévő munkavállaló. Sokan csupán elszenvedik a mindennapokat ahelyett, hogy élveznék. Természetesen nem hunyhatunk szemet a felett a rengeteg akadály és kötelesség felett, amiket a Nagy betűs élet ruház ránk. Naivitás lenne felnőtt fejjel kijelenteni, hogy az élet csupa móka és kacagás. Halkan hozzáteszem, hogy a nehézségek kellenek az egyéni fejlődéshez, és ahhoz is, hogy tudjuk értékelni a pozitív történéseket. Akkor tudjuk viszont élvezni is a mindennapokat, ha elfogadjuk a nehézségeket, tudva, hogy ezek kellenek azoknak a céloknak az eléréséhez, amikben örömünket leljük. Gond akkor adódik, amikor nem látjuk a célban rejlő mögöttes motivációt tisztán.

A változás és ezen keresztül a változtatás lépései a következők:

  1. A tudatosítás: ahhoz, hogy a későbbiek során igazán jó célokat tűzzünk ki, önismeret szükséges. Ezalatt azt értem, hogy tudnunk kell, milyen szükségletekkel rendelkezünk. Van, akinek nagy a társas szükséglete, más erőteljes exhibicionista hajlamokkal rendelkezik, megint más pedig élvezetét leli az alkotás folyamatában. Ismernünk kell a saját korlátainkat és az azon belüli lehetőségeket is.  Jó tudni, mik a gyenge pontjaink, és miért úgy reagálunk bizonyos szituációkban, ahogy.
  2. A felelősségvállalás: nem a problémáért kell elsősorban, hanem a megoldásért. Látnunk kell, mi vezetett a jelenhez, de ha tudatában vagyunk az okoknak és a valódi igényeinknek, vágyainknak, akkor ezek alapján tudjuk vállalni a felelősséget a jövőnk megtervezéséért.
  3. A kontroll megszerzése: a kontroll helye egyén függő. Van, aki a sors kezébe adja a jövője irányítását, más viszont két kézzel kapaszkodik élete minden területének fonalába, hogy rendben tartsa a szálakat. A magunkba vetett hit, és annak a biztos tudata, hogy képesek vagyunk irányítani az életünket, biztos táptalaja a változtatásnak.
  4. A célkitűzés: ahogy a tudatosításnál említettem, a célkitűzés alapja az önismeret, és a lehetőségek kutatása. Ha megfelelő információval rendelkezünk mind magunkkal, mind pedig az alternatívákkal kapcsolatban, akkor kezdhetünk bele az akcióterv kiépítésébe. Ha vizuális típus vagy, ragadj színes filceket, papírt, keress ábrákat, és készíts egy kézzelfogható tervet, amit elővehetsz, ha elveszni látszik a cél. A legélesebb szemüveg is elhomályosul, ha belegázolunk a ködbe.
  5. A változás: se nem elérhetetlen, se nem lankadatlan. Olyan apróságokon múlik, mint a tudatos napi tervezés, Google barátunk segítségül hívása, segítség kérése szakembertől, baráttól, rokontól. Normális, ha időnként beköszön a „balta-arc”, elvégre nem mosolyoghatunk mindig, hiába tolja az arcunkba a média ennek ellenkezőjét.

„Mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk, és pont ezért lesz lehetséges a változás!” (Limpár Imre) Nem kell mindig hatalmas számokban, misztikus jövőbeli dátumokban, „majd akkor, ha”-ban gondolkodnunk! Néha az egyszerű bölcsességek is utat mutatnak, hiszen „a lényeg a részletekben rejlik”!

Szerző: Hevesi Lia Pszichológus, Szervezetfejlesztő, tréner