Annak ellenére, hogy nagyon sok szó esik a munka-magánélet egyensúlyról, mégis rengeteg munkavállaló – beosztástól függetlenül – panaszkodik a túl hosszú munkaórákról, a kimerültségről, a kaotikus munkanapokról, az életével kapcsolatos elégedetlenségről, és arról, hogy képtelen megvalósítani tartósan a munka-magánélet egyensúlyt. Mi lehet vajon ennek az oka?
Nagyon sok cég, akár kimondatlanul is, azt az üzenetet közvetíti, hogy az ideális munkavállaló az év minden napján, a nap 24 órájában elérhető, az élete a karrierje és a munkája körül forog, és hajlandó mindent megtenni a cég céljai érdekében. A cégek működéséhez szükséges túlórákon túl így sokan vállalnak önként extra munkaórákat, hiszen érezhetik úgy, hogy ha csak még egy kicsivel többet dolgoznak, akkor el fogják érni a céljukat. Persze soha nem elég a „csak még egy kicsivel több”, így a túlórák rendszeressé, szokássá válnak. Az is előfordulhat, hogy a túlterheltség nem a túlórák miatt van, hanem a mindennapok kaotikusságától, és attól, hogy számtalan felelősség hárul az emberre mind otthon, mind a munkahelyén. Állandó aggódalom a munkával kapcsolatos teendők és feladatok, a család, a háztartás és a mindennapok megszervezése miatt – nem csoda, ha az ember azt érzi, nem találja ebben magát és nincs meg az életében az egyensúly.
Azon túl, hogy mindenkinek magának kell megteremtenie és fenntartania a számára ideális munka-magánélet egyensúlyt, a cégeknek is felelőssége van ennek támogatásban. Át kell értékelni, és a tökéletes dolgozóról alkotott irreális képet el kell hagyni. Figyelembe kell venni a mentális és fizikai egészség megőrzését, nézzünk erre egy példát: habár, a túlórák rövid távon növelhetik a cég teljesítményét, hosszú távon mégis károsak. A túlhajszoltság ugyanis hosszú távon fásultsághoz, majd kiégéshez vezethet, ami növeli a fluktuációt, melyet a szervezetek is megéreznek munkaszervezés és pénzügyi szempontból is. Fontosak ezért a fizikai és mentális egészséget célzó munkahelyi programok és az, hogy a munka mennyisége helyett a munka minősége, a gyors válaszok helyett a jó válaszok, a munkanapok hossza helyett a munkanapok produktivitása kerüljön fókuszba és jutalmazásra.
Természetesen az is fontos, hogy a munkavállaló egyénileg is tegyen az egészséges munka-magánélet egyensúly fenntartásáért. Sok cégnél van törekvés a munka-magánélet egyensúlyának megtartására, időről időre tesznek is lépéseket, hogy ez megvalósuljon, a kampány szerű munkavállalói jólét biztosítása viszont nem hozza meg a kívánt hatást. Időről időre történnek változások és az egyensúly felborul, jön a túlhajszoltság, az elégedetlenség, majd a kimerülés, mondván, most nincs idő másra. Hosszú hetek-hónapok-évek telnek el túlhajszoltan, mire az egyensúly elérése újra célként kerül kitűzésre. Egy ilyen körforgásban mondhatja magára bárki is, hogy megvalósul az egyensúly az életében és kézben tartja a dolgokat? Hol van a hiba? Hogyan lehetne másképp, jobban csinálni?
A dolog nyitja, hogy a munka-magánélet egyensúly megteremtésére nem egy célként, hanem egy folyamatként kell tekinteni, melyben folyamatosan újra kell értékelni az érzéseket és a prioritásokat, majd ehhez igazítva kell meghozni a munkára, magánéletre és ezek kapcsolatára vonatkozó döntéseket. Ez a körkörös folyamat az alábbi öt lépésen keresztül tud megvalósulni.
1. Állj meg és gondold át a jelenlegi helyzeted
Lépj egyet hátra, vegyél egy nagy levegőt és kérdezd meg magadtól: Mi okozza jelenleg a legtöbb stresszt, elégedetlenéget számodra? Hogyan hatnak ezek a körülmények rád, a munkádra és a teljesítményedre? Mik a prioritások számodra az életben? Milyen áldozatokat hozol a munka vagy a magánélet működtetése során? Mit veszítesz, amikor ezeket a döntéseket meghozod, mi van a mérleg másik oldalán? Ezen kérdések feltétele és a rájuk adott őszinte válaszok elengedhetetlenek ahhoz, hogy megértsd a problémák forrását. A válaszokkal való szembesülés persze nem egyszerű, kifogásként pedig sokszor elhangzik, hogy nincs idő megállni, nincs idő szünetet tartani, nincs idő gondolkodni. Így a folyamat elkezdéséhez az idő elkülönítése az első lépés.
2. Szentelj figyelmet az érzéseidre
Fontos az életet irányító prioritások és döntések racionális megértése, de a folyamatban ugyanilyen fontosak a helyzetekhez társuló érzelmek és a rájuk való reflexivitás. Energikusnak, elégedettnek érzed magad? Vagy kimerültnek, mérgesnek, szomorúnak? Fontos felismerni, tudatosítani és felvállalni a saját érzéseinket, mert ez elengedhetetlen ahhoz, hogy olyan változtatásokat és irányokat jelöljünk ki magunk számára, amik tartahóak lesznek hosszú távon és elégedettséget okoznak.
3. Priorizálj újra
A kognitív és érzelmi tudatosság növelésével lehetőség van olyan új prioritások felállítására, amik közelebb visznek az aktuálisan áhított élethez. Ebben a szakaszban is fontos kérdéseket feltenni magunknak: Milyen módon rangsoroljam az életem? Mik a fontos dolgok és célok számomra? Mire van ténylegesen szükségem és mi csak egy külső elvárás? Mit vagyok hajnaldó feláldozni? Mit veszítek, ha mindent úgy folytatok, ahogy most csinálom? A prioritások gyakran változhatnak és könnyebb is őket meghatározni, mint a mindennapokat átalakítani. Ezért fontos, hogy a belső motivációinkat kövessük és reális célokat állítsunk fel, mert így az idő eltöltését is hamarabb lehet tartósan átrendezni.
4. Vedd számításba az alternatíváidat
Mielőtt beleugrasz az életed átalakításába, vedd számításba a prioritásoknak megfelelő lehetséges megoldásokat. Mik azok az aspektusai a magánéletednek és a munkádnak, amiken ténylegesen lehet változtatni? Miben és menyire van mozgástered? Mik szolgálják ténylegesen a kívánt változást? Ezek felmérése és mérlegelése időigényes lehet, nem szabad elhamarkodottan döntéseket hozni.
5. Valósítsd meg a változtatásokat
Miután számításba vetted a jelenlegi helyzeted, az érzéseid, az új prioritásaid és a lehetőségeid, itt az ideje a megvalósításnak. Ez lehet akár csak a te gondolkodásodat vagy életed szervezését érintő változások, de lehet olyan is, ami jobban érinti a kollegáidat, családodat, barátaid. Az ilyen változások a körülötted működő rendszert is érintik, ez pedig szükségszerűen a rendszerben is hoznak változásokat. Mindenképpen fontos, hogy a körülötted élőket felkészítsd a változásokra, és adj nekik időt, hogy elfogadják, megértsék és hozzászokjanak.
5+1. A folyamat kezdődik elölről
A munka-magánélet egyensúly megteremtése nem egy cél tehát, hanem egy körkörös folyamat, melyben nem lehet ölbe tett kézzel ülni és kívülről nézni a saját életünk változásait. Fontos folyamatosan monitorozni az érzésinket és céljainkat, hogyha változás következik be valamiben, azonnal lehessen rá reagálni.
Merj segítséget kérni
Ez a folyamat nem egyszerű, olyan kérdéseket kell feltenni magunknak, amire nem egyszerű őszintén válaszolni magunknak. A változtatások megvalósítása is ütközhet külső-belső akadályokba, így természetes, ha az ember nem mindig boldogul egyedül. Ilyenkor fontos segítséget kérni, akár családtól, akár barátoktól, akár más hozzánk közel állóktól, akár egy pszichológustól vagy coachtól. A szakemberek munkája mások segítése és a megfelelő kérdések megfelelő időben való feltétele, így nagyban megkönnyíthetik a változás folyamatát.
Az Y generáció (1980-1995) már egészen más dilemmákkal küzd beosztottként és vezetőként egyaránt. Fiatal vezetőként főleg kommunikációs dilemmákba esnek. Például: nem elég csak lájkolni, vagy virtuálisan megosztani az infókat, hanem beszélni, beszélgetni is kell a beosztottakkal, értékelni őket, konkrét visszajelzést adni és hatékonyan kezelni a konfliktushelyzeteket. Küzdenek a munka-magánélet egyensúly kialakításával is, ők már nem az életüket akarják a munkához, hanem a munkát akarják az életükhöz igazítani, optimalizálni. Szeretnének távoli eléréssel dolgozni (home office) és a “valódi” rugalmas munkaidőben (egyelőre a “rugalmas” még sok helyen azt jelenti, hogy egy bizonyos időtartományban – például 10 és 15 óra között – kötelezően az irodában kell tartózkodni). Szeretnék lebontani a korábbi generációk által épített korlátokat, de ez nyilván konfliktusokhoz vezet.
Amikor egy vállalat új munkaerőt keres, azzal nem csak kiváló szaktudást, hanem egy új egyéniséget is ültet a megüresedő székbe. „Ahány ember, annyi szokás”- mindannyian más és más előélettel és genetikával rendelkezünk. Mivel az egypetéjű ikreken kívül nincs két ember, akinek a genetikája megegyezne, így elmondhatjuk, hogy mindannyian másként tekintünk a világra, másképp reagálunk a minket érő ingerekre, különböző temperamentummal rendelkezünk, és más az értékrendünk is. A megfelelő együttműködéshez, a tudás és a teljesítmény maximalizálásához, a harmonikus munkahelyi légkör kialakításához, és a mai divatos szóhasználattal élve, a work-life balance megteremtéséhez a kellő önismereten, egyes kompetenciák fejlesztésén és meghatározott ismereteken keresztül vezet az út. Ezt foglalja biztos keretek közé a business coaching.
