Szubmisszív, agresszív, asszertív: a három alapvető kommunikációs stílus abban különbözik egymástól, hogyan bánunk a saját és a másik fél igényeivel egy adott helyzetben. A szubmisszív ember háttérbe szorítja önmaga szükségleteit, az agresszív a másikét hagyja figyelmen kívül, az asszertív pedig mindkettőt egyszerre veszi figyelembe. A három stílus nem zárt személyiségtípus, hanem viselkedésminta: ugyanaz az ember is válthat közöttük, helyzettől függően.
Mit jelent a szubmisszív, az agresszív és az asszertív szó?
- Szubmisszív: behódoló, alárendelt, önmagát háttérbe helyező viselkedés. A szó a latin submissio (alávetés) szóból ered.
- Agresszív: támadó, erőszakos, mások érdekeit és határait figyelmen kívül hagyó magatartás, amely a saját akarat erőből történő érvényesítésére törekszik.
- Asszertív: önérvényesítő. Olyan kommunikáció, amelyben az ember kimondja a saját véleményét, igényét vagy nemleges válaszát, úgy, hogy közben tiszteletben tartja a másik fél jogait és érzéseit is.
Ha kíváncsi vagy, te melyik stílusba csúszol bele leggyakrabban, 2 perc alatt kiderül egy ingyenes, 9 állításos önteszttel.
A szubmisszív (behódoló) stílus
A szubmisszív, más néven passzív kommunikációt az jellemzi, hogy az illető elhallgatja a saját véleményét, igényét vagy sérelmét. Ennek oka a konfliktustól, az elutasítástól vagy attól való félelem, hogy terhet jelent másoknak. Rövid távon ez elkerüli a feszültséget, hosszú távon viszont visszafojtott indulathoz, kihasználtságérzéshez vagy hirtelen kirobbanáshoz vezet.
Példahelyzet: a kollégád harmadszor kéri, hogy dolgozz túl helyette, pedig neked is van programod. Szubmisszív válasz: „Jó, semmi gond, majd megoldom”, miközben belül dühös vagy, és később ezt senkinek nem mondod el.
Az agresszív stílus
Az agresszív kommunikációban a hangsúly a saját akarat érvényesítésén van, a másik fél véleménye, érzései vagy határai másodlagosak. Ez megnyilvánulhat nyílt formában (kiabálás, vádaskodás, fenyegetés), de burkoltan is (gúny, lekezelés, célzások). Rövid távon eredményt hozhat, hosszú távon viszont rombolja a bizalmat és a kapcsolatot.
Példahelyzet: ugyanabban a helyzetben az agresszív válasz így hangzik: „Megint nekem kell mindent megoldanom, mert te soha nem vagy képes időben szólni! Ez a te hibád, oldd meg te.” A hangnem vádló, a másik fél érzéseivel nem foglalkozik.
Az asszertív stílus
Az asszertív kommunikáció a szubmisszív és az agresszív stílus közötti egyensúly: kimondod, amit gondolsz és amire szükséged van, de úgy, hogy közben nem sérted meg a másik felet, és nyitva hagyod a lehetőséget a közös megoldásra. Az asszertivitáselmélet egyik legtöbbet hivatkozott alapja Alberti és Emmons 1974-es munkája, amely megfogalmazta az úgynevezett „asszertív jogok” listáját. Ez mondja ki például, hogy mindenkinek joga van nemet mondani anélkül, hogy ezért indokkal tartozna.
Példahelyzet: ugyanarra a kérésre az asszertív válasz: „Most nem tudok túlórázni, mert már van programom. Legközelebb szólj korábban, hogy be tudjam osztani az időmet.” A mondat világos, konkrét, nem hibáztat senkit, és közben egyenes háttal, nyugodt hangon, a másik szemébe nézve mondod ki.
Gyors csere: mit mondj legközelebb
A különbséget úgy érzed meg igazán, ha ugyanarra a helyzetre mindhárom stílusban megfogalmazod, mit mondanál. Nézzünk három hétköznapi példát:
- Helyzet: a barátod harmadszor mondja le a találkozótokat az utolsó pillanatban. Szubmisszív: „Semmi baj, majd legközelebb összejön.” Asszertív helyette: „Zavar, hogy már harmadszor mondod le, szeretnék egy olyan időpontot, ami tényleg biztos.”
- Helyzet: a főnököd mások előtt kritizál egy hibádért. Agresszív: „Ez nem fair, te sem vagy hibátlan!” Asszertív helyette: „Elfogadom a visszajelzést, de szeretném, ha ez legközelebb négyszemközt hangzana el.”
- Helyzet: a családod rád akar erőltetni egy döntést, amiben nem értetek egyet. Szubmisszív: „Jó, legyen úgy, ahogy ti szeretnétek.” Asszertív helyette: „Értem, mit szeretnétek, de ezt a döntést szeretném magam meghozni.”
A minta mindháromban ugyanaz: nem a másik fél hibáztatásával vagy a saját igény elhallgatásával indítasz, hanem azzal, amit te érzel, és azzal, amit szeretnél, hogy történjen.
Miben különbözik a három stílus?
| Szempont | Szubmisszív | Agresszív | Asszertív |
|---|---|---|---|
| Kinek az igénye számít? | A másiké, a sajátom nem | Az enyém, a másiké nem | Mindkettő |
| Jellemző mondatkezdés | „Bocsánat, de…”, „Nem gond, majd én…” | „Te mindig…”, „Ez a te hibád” | „Én azt szeretném, hogy…” |
| Testbeszéd | Lehajtott fej, kerülő tekintet, halk hang | Feszült testtartás, emelt hang, mutogatás | Egyenes hát, hátrahúzott váll, folyamatos szemkontaktus, nyugodt hang |
| Rövid távú hatás | Elkerüli a konfliktust | Gyors, látszólagos győzelem | Tiszta, kezelhető helyzet |
| Hosszú távú hatás | Kihasználtságérzés, visszafojtott feszültség | Bizalomvesztés, elhidegülés | Kölcsönös tisztelet, stabilabb kapcsolat |
| Ki dönt a helyzet kimeneteléről? | A másik fél | Én, a másik rovására | Közösen |
Melyik vagy te? Néhány kérdés magadnak
A legtöbb ember nem egyetlen stílust használ minden helyzetben: otthon lehetsz asszertív, egy nehéz főnök előtt mégis szubmisszív. Érdemes helyzetenként átgondolni, hol tartasz most:
- Amikor nemet kellene mondanod, ki tudod-e mondani, vagy inkább igent mondasz, és utána bánod?
- Ha megbántanak, azonnal reagálsz indulatból, vagy inkább napokig magadban hordozod?
- Vita közben a probléma megoldására figyelsz, vagy arra, hogy „nyerj”?
- Ki szoktad-e mondani egy kritikát úgy, hogy közben nem sérted meg a másikat?
- Ha visszagondolsz egy nehéz beszélgetésre, elégedett vagy azzal, ahogyan reagáltál?
Ha a válaszaid többsége az első felé húz, valószínűleg inkább szubmisszív mintát követsz. Amennyiben inkább a konfliktust generáló válaszok illenek rád, az agresszív mintázat felé hajlasz. Egyik sem „hiba”, csak jelzés, hogy hol érdemes tudatosan fejlődnöd.
Gyakran ismételt kérdések
Lehet valaki hol szubmisszív, hol agresszív?
Igen, ez a leggyakoribb valóság. Sokan azért csapnak át hirtelen agresszívba, mert addig szubmisszívan visszafojtották a véleményüket, és egy ponton már nem bírják tovább. Ezt nevezik passzívagresszív vagy „túlcsordulásos” mintának is.
Az asszertivitás tanulható-e?
Igen. Az asszertív kommunikáció nem veleszületett személyiségjegy, hanem gyakorolható készség: konkrét mondatszerkezetekkel (például az úgynevezett énüzenettel) és helyzetgyakorlással fejleszthető.
A szubmisszív viselkedés mindig rossz?
Nem feltétlenül: bizonyos helyzetekben (például amikor a téma valóban nem fontos, vagy a kapcsolat biztonsága a tét) a meghátrálás ésszerű döntés lehet. Problémává akkor válik, ha ez az egyetlen mintázat, amit ismersz, és emiatt rendszeresen kihasználva érzed magad.
Miben más az asszertív, mint az agresszív, ha mindkettő kimondja, amit akar?
A különbség nem a tartalomban, hanem a hozzáállásban van: az agresszív a saját igazát a másik rovására akarja érvényesíteni, az asszertív pedig úgy mondja ki a magáét, hogy közben teret hagy a másik félnek is.
Ha szeretnéd fejleszteni az asszertív kommunikációdat
Ha a fentiek alapján felismerted magadban a szubmisszív vagy az agresszív mintát, két irányba érdemes továbblépned:
- Az asszertív kommunikáció tréningünkön konkrét helyzeteken keresztül, gyakorlatban tanulod meg az önérvényesítés eszközeit.
- Ha a konfliktusaid gyökere inkább az, hogy nehezen fejezed ki az érzéseidet vádaskodás nélkül, az erőszakmentes kommunikáció képzésünk ehhez ad módszertant.
A témát részletesebben, egy önkitöltős teszttel és konkrét technikákkal (a DESC szkripttel és az énüzenet technikával) a vistaappstore.hu Asszertív kommunikáció: 4 minta és teszt című cikkében dolgoztuk fel.
Források: e-nyelv.hu nyelvhelyességi tanácsadó (a szó jelentése); Alberti, R. E. és Emmons, M. L. (1974) asszertivitáselmélete, és az abból levezetett magyar nyelvű szakmai összefoglalók; nemzetközi kitekintésként a Mayo Clinic és a Healthline (amerikai egészség- és önismereti szakportálok) szemlélete, saját megfogalmazásban.
