Változás vagy változtatás?
Nem mindegy! Egyik ugyanis előfeltétele a másiknak! Ha nem vagyunk képesek a szemléletmódbeli változásra, nem fogunk tudni változtatni sem!
Jót kacagtam Limpár Imre szakpszichológus következő mondatán: „egy gyűlölt hétfő reggelen balta-arccal utazunk a metrón”.. Elég gyakori látvány a reggeli tömegközlekedésben a sok kedvetlen, szitkozódó, rohanásban lévő munkavállaló. Sokan csupán elszenvedik a mindennapokat ahelyett, hogy élveznék. Természetesen nem hunyhatunk szemet a felett a rengeteg akadály és kötelesség felett, amiket a Nagy betűs élet ruház ránk. Naivitás lenne felnőtt fejjel kijelenteni, hogy az élet csupa móka és kacagás. Halkan hozzáteszem, hogy a nehézségek kellenek az egyéni fejlődéshez, és ahhoz is, hogy tudjuk értékelni a pozitív történéseket. Akkor tudjuk viszont élvezni is a mindennapokat, ha elfogadjuk a nehézségeket, tudva, hogy ezek kellenek azoknak a céloknak az eléréséhez, amikben örömünket leljük. Gond akkor adódik, amikor nem látjuk a célban rejlő mögöttes motivációt tisztán.
A változás és ezen keresztül a változtatás lépései a következők:
- A tudatosítás: ahhoz, hogy a későbbiek során igazán jó célokat tűzzünk ki, önismeret szükséges. Ezalatt azt értem, hogy tudnunk kell, milyen szükségletekkel rendelkezünk. Van, akinek nagy a társas szükséglete, más erőteljes exhibicionista hajlamokkal rendelkezik, megint más pedig élvezetét leli az alkotás folyamatában. Ismernünk kell a saját korlátainkat és az azon belüli lehetőségeket is. Jó tudni, mik a gyenge pontjaink, és miért úgy reagálunk bizonyos szituációkban, ahogy.
- A felelősségvállalás: nem a problémáért kell elsősorban, hanem a megoldásért. Látnunk kell, mi vezetett a jelenhez, de ha tudatában vagyunk az okoknak és a valódi igényeinknek, vágyainknak, akkor ezek alapján tudjuk vállalni a felelősséget a jövőnk megtervezéséért.
- A kontroll megszerzése: a kontroll helye egyén függő. Van, aki a sors kezébe adja a jövője irányítását, más viszont két kézzel kapaszkodik élete minden területének fonalába, hogy rendben tartsa a szálakat. A magunkba vetett hit, és annak a biztos tudata, hogy képesek vagyunk irányítani az életünket, biztos táptalaja a változtatásnak.
- A célkitűzés: ahogy a tudatosításnál említettem, a célkitűzés alapja az önismeret, és a lehetőségek kutatása. Ha megfelelő információval rendelkezünk mind magunkkal, mind pedig az alternatívákkal kapcsolatban, akkor kezdhetünk bele az akcióterv kiépítésébe. Ha vizuális típus vagy, ragadj színes filceket, papírt, keress ábrákat, és készíts egy kézzelfogható tervet, amit elővehetsz, ha elveszni látszik a cél. A legélesebb szemüveg is elhomályosul, ha belegázolunk a ködbe.
- A változás: se nem elérhetetlen, se nem lankadatlan. Olyan apróságokon múlik, mint a tudatos napi tervezés, Google barátunk segítségül hívása, segítség kérése szakembertől, baráttól, rokontól. Normális, ha időnként beköszön a „balta-arc”, elvégre nem mosolyoghatunk mindig, hiába tolja az arcunkba a média ennek ellenkezőjét.
„Mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk, és pont ezért lesz lehetséges a változás!” (Limpár Imre) Nem kell mindig hatalmas számokban, misztikus jövőbeli dátumokban, „majd akkor, ha”-ban gondolkodnunk! Néha az egyszerű bölcsességek is utat mutatnak, hiszen „a lényeg a részletekben rejlik”!
Szerző: Hevesi Lia Pszichológus, Szervezetfejlesztő, tréner